Szerintem a pincehőmérséklet egy józan határokon belül nem kiemelhető eleme a borászati folyamatnak.
Ezt alatt azt értem, hogy a hideg pince és alassú forrás nem az abszolut és objektjvan megállapítható frankóság. Ha valakinek stabilan hűvös pincéje van és a borászati ökoszisztémája arra van beállva akkor az jó.

De nem feltétlenül alkalmazható ez a dolog mindenhol egyformán. Mások a szőlőfajták, mások a vadélesztők és más a helyi klíma mindenhol.

Én elsősorban a természetességben és a bor ösztönszerűségében hiszek. Az irányított alacsony hőmérsékletű fajélesztős erjesztés biztonságos és stabil technológia... de nekem már messze van a kézművességtől és 2-5 ezer lieters tételnél nem nagyon látom az értelmét.

Kaló Imre boráról sok jót hallottam, de ha jól tudom nem eladásre termel és ez a tény egy kissé megváltoztatja a hangsúlyt. Tét és a fogyasztók iráni felelőség nélkül virtuózkodni és keményen bevállalni dolgokat más mint amikor a gazda megélhetése a kérdés.

Ha borászatról mintszakmáról van szó én (mivel nem vagyok szakember) jobban szeretek biokémiai érveket olvasni melőtt elfogadok egy érvet.

Márpedig azzal együtt, hogy pontosan tudom, hogy a túl gyors forrás nem jó dolog nem hiszem és nem is fogadom el, hogy az adott jó és természetes klímájú pincében jó minőségű hordóban, a jó minőségű mustnak lassabban kellene kiforrnia bármi ok miatt annál mintahogy természetesen kiforrná magát.

Adott esetben még továbbvinnén és azt mondom, hogy az évjárathatásnak nincs vége a szürettel, hanem az előnyös és a terroirnak megfelelő időjárás és klíma is fontos...ez is hozzátartozik a bor egyéniségének a kialakulásához.

z