Sztem pusztán a szinvonaltól függ - minden korszaknak meg vannak a maga nagyjai és lehet bennük is szeretnivalót, elismerést kiváltót találni.

Bár talán annak is köze lehet a dolognak, hogy maga is játsza-e az ember az adott játékot...vagyis a személyes sportélmény.

Felhoztátok a teniszt, én Boris Becker hatására szerettem meg a játékot, majd ütőt is ragadtam és 5 éven át teniszeztem egyesületi szinten, aztán végül 14 évesen sajna abbahagytam, de jó alapot adott és később a többi generáció játékát is szívesen néztem (Agassi, Courier, Sampras, Ivanisevic, Rafter, Henman, Federrer).

A Forma 1-ben nálam is Mansell volt a király és utána már engem sem érdekelt annyira (ugyebár itt a személyes sportélmény értelemszerűen nem adatott meg, max annyiban, hogy egyszer kimentem a Hungaroringre:). Senna halála után pedig végképp kiestem a képből. Igaz, Schumi kvalitásai valamennyire visszahozták az érdeklődésemet, de a 10-20 évvel ezelőttihez képest olyan unalmasak a versenyek, hogy pl. az idei magyar nagydíj élményszámba ment - sajnos ez csak az üditő kivétel.

Aztán pl. a fociról ne is beszéljünk, még akár 10-15 éve is jó volt kimenni egy meccsre, ma már...(bár egy évtizede is már csak a Fradiban volt potenciál, mindegy más téma:)

A snookert mindig csak laikus szemmel követtem, először úgy 10-15 éve White, Davis és Hendry játékára figyeltem fel, később pedig az "újakéra", Hunter, Stevens, O'Sulliven,...

Szóval sztem mindig lehet találni olyan vkit, aki vmiért szimpatikus lesz - igaz, a fentebb felsorolt sportágakban is valahogy egyre kevesebb az igazán nagy egyéniség/karakter...