Szerbusz!

 

Sajnálom, hogy egy cipőben járunk. Ezt az egészet csak azok érzik át igazán, akik átélik. Mások, tán el sem hiszik.

 

Szurkolok nektek, hogy a hátralévő időben sikerüljön legalább lelkiekben megbékélni. És megbocsátani.

 

Én most éjszakákat gondolkodok át, hogy apámnak ez a fél éves megalázó halódása volt biztosan a büntetése azért amit tett. És biztos vagyok benne, hogy megbűnhődte, és ezzel rászolgált a túlvilági normális életre, vagy akár egy következőre. Remélem.

És mégsem tudok neki megbocsátani. Még mindig nem. Annyi harag és düh van bennem, hogy el sem tudom mondani. Ismerem a mondást, hogy halottról vagy jót vagy semmit, és nem tudom betartani.

Persze, nekünk is voltak szép piellanataink. De azok annyira eltörpülnek a folyamatos megaláztatások, zsarnokoskodások mellett, hogy képtelen vagyok a megbocsátásra. Egyenlőre legalábbis. Pedig szeretnék, de mégsem megy. Próbáltam. Nem olyan egyszerű ez.

 

Picibogár: apám is az első kórházba kerülésével ijedt meg, mikor mellette emberek haltak meg. És onnantól kezdve letette az alkoholt. De ez már késő volt. Onnantól kezdődött a fokozatos és nagyon gyors leépülése.

Én továbbra is azt mondom, hogy akármennyire is szereted, akármennyire is szeret téged, ameddig iszik, ott kell hagyni. Vagy olyan életet akarsz magadnak, vagy akár a gyerekeidnek, mint amilyen pl az enyém volt? Ne akard! Hidd el nem jó!

Ne akard, hogy a gyerekeidnek pelenkázniuk kelljen az apjukat, hogy a hányást, a sz**rt, az összerombolt konyhát kelljen utána feltakarítani. Hogy minden percben rettegni kelljen. Hogy a szomszédok előtt szégyenkezni kelljen. Hogy minden megaláztatást el kelljen viselniük, és jópofát kelljen hozzá végniuk, hiszen csak az APJUK, és BETEG SZEGÉNY.

 

Tudom, baromi önző álláspont az enyém.

Tudom.

 

Meg kell vele értetned, hogy nagyon komoly következményei lesznek, ha tovább piál.

Ha igazán szeret téged, abbahagyja. Érted.

És ha te igazán szereted, nem hagyod, hogy nyomorultul dögöljön meg majd. Mert ez senkihez nem méltó halál. Még egy alkoholistához sem.

 

Sajnálom, hogy ilyeneket kell, hogy írjak, de nagyon dühös vagyok. Nagyon.