Nyilván van a ló, meg annak a két oldala, lovasnemzetként pedig esünk egyikről másikra. :( Meg kellene találni a helyes egyensúlyt valamilyen vegyes rendszerrel, csak az ugye nehéz. Egyrészt vannak a leszakadt térségek (az EU 6. régiójából írok éppen, hátulról számolva), amelyek képtelenek megtermelni a befolyó adóból a fenntartásukat, így csak mégjobban leszakadnának, másrészt vannak jobban menők, akik sértve érzik magukat, hogy a "potyautasokat" (divatszó lett Bokros úrtól) el kell tartaniuk és ez hátráltatja az előrejutásukat.

Jugoszláviát (többek közt) a részei közti hatalmas különbség vettette szét, amire könnyedén települt rá aztán bármilyen kalandor áleszmerendszerével együtt. Az EU nem szeretné ugyanezt játszani, erre vannak a felzárkóztató összegek. Elvben.

Gyakorlatban meg az EU most pl. nem tudom, mit fog lépni velünk. Egyrészt itt van egy csomó fejlesztési igény, másrészt eléggé jogos a felvetés, hogy oda nem adnak pénzt, ahol ennyi kreatív trükkel ilyen mennyiségű pénzt tudnak eltűntetni. Teljesen a 22-es csapdája. Ha adnak pénzt, túl kevés jut valóban szükséges dolgokra és az EU sem rendelkezik korlátlan pénzforrásokkal, ha nem adnak, akkor meg folytatódik a térség destabilizálódása, márpedig pont azért vettek fel ténylegesen még felkészületlen országokat, hogy stabilitás legyen (ami piacot is jelent, persze).

Ehhez képest a leszakadó térségekben azt látják, hogy megint csak megszorítások jönnek, meg hogy még ami kevés maradt, azt is elveszik, megszűntetik. Nem csak a vasutat, hanem az iskolát, az orvost, a postát. Ennél ideálisabb terep populista erőknek nincs.

Akárhány közgazdász kórusban adhatja elő, hogy ez így márpedig jó, nem az. Meg hát túl sokáig mondták meg államilag, hogy "mi a jó". (Azt is demokráciának nevezték, hivatalosan.)

Van persze a délamerikai modell is, szűk felső tízezer, alig kimutatható középosztály és elsöprő mennyiségű szegénységben élő, amiben a jelek szerint pl. Bokros hisz, de azzal az is együtt jár, hogy a főváros szívében időnként lőnek a rendfenntartó erők. Berlin sem jó ellenpéldának, hisz a rendzavarók hátországa a még mindig jócskán leszakadt keleti rész. A balhéhoz kell hátország, ott pedig van. A leszakadás pedig nyilván viszonylagos: ott a nyugati oldalhoz hasonlítják magukat és nem mondjuk Ugandához. Nálunk régebben Ausztria volt az összehasonlítási alap, amivel a világháború után csaknem egyszinten voltunk (szanaszét verve), mostanában Szlovákia, Csehország, Szlovénia, akikkel meg a nyolcvanas években voltunk majdnem egyszinten (sőt kicsit előrébb).

Carpy azt írja, hogy pár milliárdot lehetne megtakarítani a vonalbezárásokkal évente.

Szerintem a szociális és közhangulati vonzata ennek olyan súlyos, amit nem lehet most vállalni, valamint ennél nagyobb összegek foghatók meg máshol. (Tudom, monománia, de csak a négyes metró nevű panamában százmilliárd körül.)

/a/