Kicsit keverednek a fogalmak...

Amikor azt írod: „Isten a teremtéssel minden élőlémybe beültette annak az élőlénynek a saját, mindenki más élőlénytől eltérő saját "törvényét"…”, mégsem értem teljesen, hogy mit akartál ezzel mondani.

Ez nekem egyenlő az öntörvényűséggel. Biztos nem erre gondoltál. Ha jobban belegondolok, az embernek a „működéséhez”, életéhez elengedhetetlen feltételekre van szüksége, úgy, ahogyan a növénytől sem kívánhatjuk, hogy sötét szobában nevelkedjen, a bonyolult emberi lélek sem működik akármilyen körülmény között természetesen és egészségesen. Szerintem minden embernek azonos feltételekre lenne szüksége: szeretetben felnőni és élni. Ez az, ami ábránd marad, ha a világban kritikusan körbenézünk.

Tehát vannak az emberre ható körülmények, amiket vagy túlél, (akár szenvedés árán is) és jól a maga hasznára fordítja, vagy nem felel meg és agyonnyomja a környezete.

Azok a törvények, amiről írsz, az az emberi leképezés törvényei, melyekbe általában hiba szokott csúszni, mert képtelenség a valóságot teljes igazságában törvényekbe nyomorítani, ugyanaz az eset eltérő körülmények között egészen más megítélés, értelmezés alá eshet. Aki az isteni igazságra alapuló törvényszerűségeket megérti, annak nincsen szüksége törvényekre, de ezt korábban éppen te írtad nekem.

Én egészen más törvényekre, vagy inkább törvényszerűségekre gondoltam, „a valóság a törvények szerint működik”, amit te tagadsz: „Én ugyanis nem mindent látok törvényszerűségek alá vetve, többek között magát az életet sem.” Csak példákkal tudom jobban kifejteni, hogy mire gondolok: ha szembekerülsz egy erőszakos egyénnel, akkor törvényszerű, hogy hogyan tudsz viselkedni vele. Az emberi reakciók törvényszerűségek szerintiek, tehát vannak olyan törvények, amelyeket jól tesszük, ha ismerjük és figyelembe vesszük.

Tehát nekem innen jött az öntörvényűség bírálata, vagy pedig ami szintén rossz útra visz: a körülmények (törvényszerűségek) félreértelmezett magyarázata.