A Gal 2,9 arról szól, hogy Péter és Jakab egyetértettek abban, hogy a pogányok felé menjen Pál bizonyságot tenni. Nem szól az ige sem tanításra való megbízásról vagy apostoli megbízásról. Péterék egyébként is örültek, hogy nem marad velük ez az okoskodó farizeus, hanem elmegy minél messzebbre, a pogányok közé, ahol már nem fogja vizeiket zavarni okoskodásával, gyorsan kezet ráztak a merész ötletre.

 

Valóban nem akarok belemenii most Lukács és Máré idevágó idézeteinek helyesen elhangzott voltát illetően.  Induljunk ki abból, amit leírtak.

Ha olyan királyságról beszélt Jézus, amilyen itt a földön a királyi hatalmakat jellemezte, akkor a mennyek országában is azért lesz rá szükség, hogy hatalmukkal a törvény megszegőit börtönre vagy különböző fizetségekre ítéljék. Vagyis éppen úgy lesznek bűnözők és törvényszegők a mennyek királyságában, mint a földön bármelyik királyi hatalom alatt.

Ha viszont nem lesznek bűnözők és törvényszegők, akkor miért is ülnek a királyi székekben ítélkezni?

 

Másfelől. Senkit nem jogosít fel Jézusnak ez a mondata arra, hogy kiterjesztve egy meg nem értett királyság elképzelést erre a földre és erre az életre az emberek feletti kiskirálykodás igazolására felhasználja. Különösen amikor Jézus egész tanítása ennek az úr-szolgai viszonynak alapvetően ellent mond, a testvériséget adja mintának, ami pedig nem jelenti sehogyan sem az egymás felett való uralkodást.

(Közbevetőleg a rock királyai uralkodnak a rajongóikon?)

 

Sejtettem, hogy a keresztények közül sokan lesznek, akik minden igehelyet foggal-körömmel megragadnak ahhoz, hogy a hatalom evangéliumi igazolását bebizonyíthassák. Ezek azok akikről korábban beszéltél, (nem pedig azok, akik valóban csak másképp gondolkodnak) akik  nem akarnak kimaradni a hatalomból, akkor érzik magukat jól, ha ugráltatni tudják az engedelmeskedőket. Sajnos nincs igazuk. Az evangélium lényege tanít arról, hogy az ember maga tanuljon meg különbséget tenni jó és gonosz, igaz és hamis között, és ne más valaki ítélje azokat meg helyette. Az evangélium személyhez szól, nem pedig valaki máshoz, aki mögötted áll, és majd ő megítéli mi a helyes vagy helytelen. Semmilyen szervezett hierarchikus keretben ez a személyhez szóló tanítás nem lehet igaz, mert ott a helyes és helytelen közötti különbséget nem a tagok, hanem a szervezet vezetősége és az általuk képviselt vagy tanított hitvallás vagy eszme fogja biztosítani, a szervezett hierarchikus felépítés tehát eleve evangélium ellenes. Mindenki aki az igazságkeresésére adja a fejét, elengedhetetlen dolog nála, hogy értelmet szerezzen arra vonatkozóan, mit is jelent az élet és mi abban az igazság.

 

Nem állítom, hogy megbízható elképzelésem van azokra vonatkozóan, akik egész életükben megvetették az értelmet és a gondolkodást, képtelenek voltak bármilyen érzéket kialakítani az között, hogy maguktól, saját szemükkel meglássák a különbséget igaz és hamis között, folyamatosan arra adták magukat, hogy ezt helyettük vezetők, parlamentek, királyiszékek, és trónok döntsék el és ítéljék meg, hogy azoknak a jövője hogyan fog alalkulni.  A keresztények ebben a technikában az élen járnak, a vezető írástudóik, pásztoraik és elöljáróik maguk vesznek szigorú fegyelmet azon, hogy ez ne is lehessen másképp.

 

Tény azonban az, hogy Pál apostol azzal a tanításával, hogy "rendelt az isten először apostolokat, ... aztán gyámolokat, kormányokat" meg azzal, hogy "nincsen hatalmasság csak istentől" óriási bakot lőtt, sem Isten országának az evangéliumát nem értette meg.