"A példád egyébként pont nem a másképp gondolkodásra, hanem egy egyedi ideológia uralomra jutására példa."

Az egyedi ideológia is másként gondolkodás. Csak azt nem lehet tudni, hogy a jövőben merre kanyarodik. Tolerálni lehet, de szabadjára engedni nem. Ha csupán odáig terjed, hogy világgá kürtöli a Hyde-parkban, akkor hadd mondogassa. Azért nem árt figyelemmel kísérni, vajon mivé fajul. Testvériségről, egyenlőségről, toleranciáról, szeretetről a hatalom kizárásáról, megszüntetéséről, legtöbbször mindig azok a másképp gondolkodók szónokoltak, akik legalul voltak, akiknek nem jutott osztályrészül megízlelni a hatalmat. Vagy későn jöttek, vagy kiszorultak belőle, és/vagy a velük szemben álló hatalom megkérdőjelezhetetlen, megingathatatlan pozícióban volt. A semmiben könnyű egyenlőnek lenni. Megint mindenki által ismert két példa jön, az egyik a mában, a másik a múltban.

A mában, mikor egy másként gondolkodó kisebbség, a fejlett, kifinomult civilizáció nagylelkűségére apellálva kéri, kikéri magának a másként gondolkodáshoz való jogot, és általában, pl. demokráciákban meg is kapja. Amig ők vannak kisebbségi, gyengébb helyzetben, akkor jön a testvériség szlogenje és nagyon frappáns, rokonszenves jelszavaik vannak, gyerekek, idősek betegek, szegények vonatkozásában. Mindig jönnek az ígéretek, ha ők egyszer.... Aztán, ha ez bekövetkezik, a valóság mellbe üti a társadalmat.

A másik a múltban játszódott le, éppen a kereszténység történetében. Az első században egy olyan erőszakos, brutális országban, mint a Római Birodalom, szó sem lehetett olyan másképp gondolkodásról, amelyik a sarkára állva kikéri a jogait. Addig, amíg ártalmatlannak ítélték meg, a rómaiakat nem zavarta a működésük. De joguk a másképp gondolkodás kapcsán aztán nem volt. Mivel legalul helyezkedtek el, nem került sokba testvériségről, egyenlőségről, szelídségről beszélni. A túlélés szempontjából más lehetőségük amúgy sem volt. Jelentős összetartó erőnek bizonyult, és a birodalom elnyomott tömegei számára is vonzó volt.
Ám éppen Pál apostol áldásos tevékenysége hatására megindult a kereszténység szervezeti formába öntése. Bármelyik szervezet hatékonyabb, mint ugyanannyi egyed külön-külön. A feladatok ésszerűbb elosztása okán, a működés hatékonyabbá válik. Pál és a segítőtársai ezt nagyon jól felismerték és alkalmazták. Csakhogy a szervezeti forma magával hozza az alá és fölérendeltséget. Szép lassan püspökségek, vallási központok alakultak ki, kialakult a hierarchia.. Még mindig hangoztatták a testvériség, egyenlőség, szelídség, szeretet jelszavakat, de a jelentéstartalmuk erőtlenné vált. Egy ilyen hatalmas birodalom esetében, a gyökeret eresztés, megszilárdulás, terjeszkedés évszázadokig eltartott, (ellenáramlatok vallási téren, üldöztetés, belső hatalmi, ideológiai harcok). Aztán egyszer csak, hipp-hopp, ez a kis másként gondolkodó beilleszkedett a világi, államhatalomba, (amit persze sokáig elítélt), és úgy kinőtte magát, hogy már az egész világot el akarta nyelni, a hatalma alá hajtani. Aki pedig másképp gondolkodó volt ehhez a kis másképp gondolkodóhoz képest, arra rásütötték az eretnekség vádját, és ezrével kínozták őket halálra, égették el máglyán a Szerető Isten nevében. Mert Isten ezt mondta nekik, és ők ezt csak szeretetből tették. Mire a világi hatalom ráébredt, hogy egy új trónkövetelővel áll szemben, nem egy ártalmatlan másképp gondolkodóval, addigra úgy kinőtte magát, hogy csak több évszázados harccal, rengeteg véráldozattal lehetett visszaszorítani a hatalmát. A kis másképp gondolkodó nagyon ráérzett a hatalom- és vagyonfelhalmozás ízére, alig lehetett megállítani. Ragaszkodott hozzá, mint kutya a csonthoz, de azért csak fújta a magáét a szeretetről, az egyenlőségről, a testvériségről. És ez így van napjainkban is. Sajnos. Na látod, ezt például… Pál indította el. Amíg ember uralkodik az emberen, ez mindig így lesz. EZÉRT várjuk Isten országát, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Csak a mienknek nem.