"Tolerálni valakit és hatalomhoz segíteni valakit két különböző dolog,"

Írtam volna olyat, hogy a másképp gondolkodók tolerálásába a hatalomra segítés is beletartozik? No, azt már nem! Ezt írtam:"Akkor van baj, ha ez a "másképp gondolkodó", bántás nélkül is elkezdi fröcskölni embertársait, sőt az egész világot, aztán ha hatalomhoz jut, pont ő lesz az, aki megtorolja azt, ha valaki más véleményen mer lenni, mint ő."

Isten őrizz, hatalomhoz segíteni, mert hamar leveti a jogosság, joghoz ragaszkodás álarcát.
Az ám! Volt már nekünk egy ilyen kis "másképp gondolkodó" festőnk. Amíg kisebbségben volt, addig jónak, igaznak látszó jelszavakat ordibált, és kikérte magának a jogot a másképp gondolkodásra. Nem látszott túl veszélyesnek a többség számára, ezért tolerálták. Aztán, mikor a hatalmat kicsavarta az őt tolerálók kezéből, egyszerre minden megváltozott. E naív tolerálók, a végtelen hómezőkön, a mínusz negyven fokos hidegben elmélkedhettek azon, hogy meddig terjedhet a tolerancia. Csakhogy már késő volt, és a nagylelkű "másképp gondolkodókat tolerálók" közül csak kevesen kerültek haza a világégésből.

Nem tudom. Valószínű a másképp gondolkodók tolerálásához egy erős póráz, és egy erős kéz is szükségeltetik, ami tartja a pórázt. Ez volna a Hatalom, amely kellő önmérsékletet tanúsítva, de mégis határozottan idejekorán meg tudja rántani a pórázt, mondván, "Állj, ne tovább! Azt már nem, mindennek van határa!"

A hatalommal az emberek meg mindig visszaélnek. No, ezért is várjuk Isten országát.