M a r á c z L á s z l ó
Nyelvi és képi gyökök
- a magyar kultúra megtartói
"A gyök az a minimális szótári egység, amely saját hangtani és
jelentésbeli
önazonossággal rendelkezik, ragok, képzők, jelek nélkül.
A gyökök és a gyökök közötti kapcsolatok betekintést adhatnak a
magyar nyelven
alapuló kognitív valóság és esetleg tágabb értelemben az emberi
szellem működésébe
A magyar önazonosság állapota
A magyar önazonosság kérdésében központi szerepet játszik a magyar
nyelv, nyelveredet
és a magyar képhagyomány.
Az önazonosságtudat alapját képező élő nyelvi és képi gyökök
elengedhetetlenek
ahhoz, hogy a Kárpát-medence megmaradhasson magyar kulturális
térként. A témakör
egyben ökológiai-humánökológiai kérdés is, mert a medence
természeti, kulturális és társadalmi
rendszerei az elmúlt évtizedek alatt komoly sérüléseket szenvedtek,
ugyanakkor a térségnek központi
szerep jut az európai politikai-gazdasági viszonyokban.
E szellemi és természeti tér ápolása, védelme elengedhetetlen ahhoz,
hogy a Kárpátmedence
stabil tényezője lehessen Európának.
A magyar politikai és tudományos közgondolkodás azonban még
nagyon messze áll attól, hogy
a magyar nyelvi és képi hagyomány gyökrendszereit a Kárpát-medence
magyar megtartójaként
értelmezze és eszerint cselekedjen, alkosson.
Nem elég a magyarságot jelképekkel, dokumentumokkal
összekapcsolni, legalább olyan fontos
nyelvi, képi kódolás segítségével e jelképeket tartalommal megtölteni.
Ezért a magyar nyelvi és
képi hagyományok ápolása hatalmi-politikai és katonabiztonsági
kérdés is.
Ha a magyar nyelvet úgy ápoljuk, mint élő ökológiai rendszert, akkor
nem kevesebbet
teszünk, mint hozzájárulunk a Kárpát-medence humánökológiai
stabilitásához.
Maga az a tény, hogy a magyar nyelv alapvető fogalmi és
gyökszerkezeteiről, ezek összefüggéséről
Magyarországon egyelőre nem folyik komoly tudományos kutatás, azt
mutatja, hogy a jelenlegi magyar elit nem gondolkodik mélyebben a
magyar önazonnosság kérdéséről.
A nyelvi gyökök
A huszadik század második felében a nyelvészetben teret hódított az a
felismerés, hogy a grammatikai
szerkezeteket, azaz a hangtani, morfológiai, mondattani
szerkezeteket, alapmintákra lehet visszavezetni.
Ezeket az alapmintákat a strukturalista, generatív, funkcionalista
nyelvtudomány mélyszerkezeteknek
mondja. Az alapminták, mélyszerkezetek feltételezése magyarázatot
ad azokra a kérdésekre, hogy hogyan
képes a gyermek korlátozott nyelvi környezetben rendkívül gyorsan a
nyelv összes lehetséges
grammatikai mintáját elsajátítani, és hogy miért vagyunk képesek
végtelen gazdagságú új
nyelvi kifejezést teremteni. A korszerű grammatikaelméletek arra a
következtetésre jutottak, hogy
az ún. mélyszerkezeteknek, az alapmintáknak és azokat módosító
transzformációknak, kapcsolódási szabályrendszernek kognitív
valósága van - azaz jelen vannak az ember szellemi szintjén, továbbá
ezek a
képességek az ember genetikai csomagjában is kódolva vannak. Ez a
kutatási megközelítés további
megerôsítést nyerhet az itt felvázolt módszerrel, hiszen a
gyökszerkezet alapmintái, mélyszerkezetei,
illetve az azok közötti kapcsolódások egy és ugyanazon fogalmi
körben, azaz kognitív csoportban
állnak össze, jönnek létre.
Az itt felvázolt gyökkutatási módszer összhangban van a modern
nyelvészet eredményeivel.
Az alábbiakban feltételezett alapmintákról, mélyszerkezetekről és azok
közötti kapcsolódási
szabályokról tehát feltételezzük, hogy szellemi szinten valóságértékkel
rendelkeznek. Másképpen
mondva: a gyökök és a gyökök közötti kapcsolatok betekintést adnak a
magyar nyelven
alapuló kognitív valóság és esetleg tágabb értelemben az emberi
szellem működésébe, minthogy
olyan formális mintákról, szabályokról van szó, amelyek
programozhatóak, ezáltal betekintést
adhatnak az emberi tudás alapjaiba is.
A magyar nyelvi gyökök kutatása rosszul áll. A jelenlegi akadémiai
nyelvtudomány azt a gyakorlatot
örökölte a kommunista tudományműveléstől, hogy a magyar nyelv
finnugor eredetű, és hogy a
finnugor tábor megnyerte a tizenkilencedik század végén az ún. "ugor-
török háborút", hiszen
voltak olyanok is, akik a magyar nyelv török eredete mellett
kardoskodtak. Ennek a megmerevedett
kutatási programnak két következménye van. Először is már több mint
egy évszázada nem folyik a magyar nyelv tudományos eszközökkel
történő kutatása.
Másodszor annak a kutatásnak, amely viszont folyik, eleve
megvalósíthatatlan célja van. Olyan nyelvi állapotot akar rekonstruálni,
amelyet nem lehet konkrét nyelvi adatokkal alátámasztani, így az
egész vállalkozás olyan, mint az
égi szivárványt űző kisfiú. Megvalósíthatatlan tudományos programok
kutatása természetesen nem tiltott, mindenki azt kutat, amit akar. De
mégis szektás állapotokról árulkodik az, amikor a finnugor iskola álvita
formájában néha megszervezi a maga "háborús" ellenlábasait.
Erre jó példa a magyar nyelv török eredetéről folytatott vita.
Nyilván annak idején Vámbéryék is tudták, hogy nem lehet a magyar
nyelv kizárólagos török eredetét
bizonyítani. A látványért azonban hajlandóak voltak felvállalni a
statiszta szerepét.
Ezeknek az álvitáknak a megszervezése arra szolgált, hogy
a magyar nyelv valódi gyökrendszeréről elterelje a figyelmet. Akik nem
a finnugor "egyház" szabályai
szerint játszanak, akik például a magyar nyelv sumér eredetét keresik,
azokat pszichiátriai esetnek
nyilvánítják. Nem látok semmilyen kiátkozni valót abban, ha valaki a
magyar-sumér nyelvi párhuzamokat
tanulmányozza, vagy esetleg óegyiptomi hieroglifa szövegeket a
magyar nyelv segítségével olvas.
A tudomány egy nagy laboratórium.
Sok mindent ki kell próbálni, mire valamit biztosan állíthatunk.
Véleményem szerint a jelenlegi tudásunk alapján nem bizonyított a
finnugor alapnyelv léte. Így semmiféle kizárólagos finnugor
nyelvrokonságról nem lehet beszélni. Tény, hogy léteznek nyelvi
párhuzamok a magyar, török, finn, sumér és egyéb ragozó nyelvek, sőt
a nem-ragozó indogermán nyelvek között is. Nyelvtörténeti
szempontból
ezeket a nyelvi, főleg szótári párhuzamokat, az ún. nostraticus
keretben tanulmányozzák, amelynek feltételezése, hogy valamikor
egyetlen egy ősnyelv létezett. Ezen a paradigmán belül a finn és a
magyar rokonnyelveknek számítanak, de a sumér és a német nyelvnek
a korábbi változatai is. A jövő majd kideríti, hogy a nostraticus
nyelvkutatás mennyire számít az internacionalista globalizáció
eredményei vagy vadhajtásai közé. A
magyar nyelv egyoldalú finnugor megközelítésének torzszüleményei
közé lehet sorolni azokat a kísérletezéseket, amelyek lehetővé tettek
további megfontolatlan, fantasztikus kijelentéseket a magyar nyelvről..
(1)
Felvetődik a kérdés, hogy a finnugor nyelvtudomány milyen
eredményeket ért el, amikor nem tudta a finnugor nyelvrokonságot
bebizonyítani.
Nem lenne sportszerű ezt a kérdést válasz nélkül hagyni, hiszen
sikerült több úgynevezett finnugor nyelvről leírást készíteni, szótárt
írni - azonban nem ez volt a kutatás fő csapásiránya, mindössze a
tudományos program "mellékhatásáról" beszélhetünk.
A valódi gyökkutatás felé
Sokkal fontosabb azonban itt megállapítani, hogy a magyar nyelvi
szótár ésszerű és tudományos kutatása
megakadt a tizenkilencedik század második felében, amikor a Czuczor
Gergely és Fogarasi János által a Magyar Tudományos Akadémia
megbízásából készített szótárt a finnugor "egyház" mint
tudománytalant, kiátkozta. Czuczor és Fogarasi a magyar szókészlet
központi elemének a gyököt tekintette. Magyarországon a huszadik
században alig volt grammatikai kutatás, amely komolyan vette volna
az ún. mélyszerkezeteket és a transzformációs szabályokat. Ilyen
szempontból a Czuczor-Fogarasi féle szótár előfutára volt azoknak a
nagy nyelvészeti felismeréseknek, amelyek a huszadik században a
nyelvészetből, a nyelvi adatok gyűjtésével foglalkozó amatőrködésből
tudományt formáltak. Azóta a magyar nyelv e gazdag kincstára nem
játszik szerepet a magyar nyelvkutatásban, a magyar szótár
rendszerességének feltárásában. (Egy másik tanulmány tárgya lesz,
hogy a reformkori Magyarország a tudományt
tekintve szellemileg sokkal szabadabb ország volt, mint bármely utána
következő politikai rendszer.)
A magyar nyelv kutatását hosszú ideig monopolizáló finnugorizmus is
foglalkozik alapmintákkal.
A különbség a két felfogás között az, hogy a finnugor alapminták nem
rendelkeznek kognitív
valósággal, az alapmintákat csak valamifajta historizáló
feltételezéseknek tekinthetjük. A
finnugorizmus is dolgozik kapcsolódási szabályokkal, de ezeket
hangtörvényeknek nevezi.
Például ha a finn kota-t rokonítják a magyar ház-zal, akkor minimálisan
két hangszabályt tételeznek fel: szóeleji magyar h < finn k, és a másik
egy szóközti hangtörvény: magyar z < finn t.
Itt azt is feltételezik, hogy a magyar ház-nak az alapmintája a finn kota
lenne, és hogy a magyar ház-nak és a
finn kota-nak (sátor) ugyanaz volt a jelentése.
Ezekkel a hangszabályokkal az a baj, hogy önkényesek, nem
rendszerszerűek, emiatt tudományos és magyarázó erejük rendkívül
kétes.
Mivel a finnugorizmus nem határozza meg a nyelv rendszerét, nem
képes arra, hogy a nyelvrendszerben
egyértelmű általánosításokat fedezzen fel, mint ahogy például a
gyökelmélet esetében az a feltételezés, hogy bizonyos gyökminták
összefüggnek bizonyos jelentésekkel. A finnugorizmus ezekről az
egyértelmű általánosításokról nem vesz tudomást.
Mintha teljesen elsiklana a magyar szótár lényege felett.
Ugyanez történik a magyar nyelv ragozó jellegével is.
el
Elméleti szempontból rendkívül kétséges a finnugorizmus azon állítása,
hogy a magyar gyökök
rövidülnek a feltételezett finnugor ősnyelvhez viszonyítva. Ez
önmagában meglepő, hiszen
minden nyelvész egyetért abban, hogy az ún. finnugor nyelvcsaládhoz
tartozó nyelvek ragozó
jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a gyököket toldalékokkal módosíthatjuk.
Nos, ha ragozó nyelvekben találunk gyökpárhuzamot, akkor a rövidebb
gyök az elsődleges és a hosszabb gyökalak másodlagos, azaz
levezetett. Hiszen ragozó jellegű nyelvben a hosszabb, esetleg több
szótagból álló szerkezet az
eredeti gyökből és toldalék(ok)ból tevődik össze.
A megfelelő magyar gyök a finnugor nyelvek szópárhuzamaiban, főleg a
feltételezett alapnyelvhez
közel álló finn nyelvekhez viszonyítva: az egyszótagú, rövidebb gyök;
ennek a finn nyelvekben a
kétszótagú gyökök felelnek meg.
A következő képletekben nemzetközi jelöléssel a C mássalhangzót, a V
magánhangzót jelöl:
finn kala (CVCV) - magyar hal (CVC),
finn kesi (CVCV) - magyar kéz (CVC),
finn kota (CVCV) - magyar ház (CVC) stb.
E szópárhuzamokat csak úgy kapcsolhatjuk össze két ragozó nyelvben,
ha a rövidebb, egyszótagú alak az alapgyököt képviseli.
A hosszabb, kétszótagú gyök viszont az alapgyök ragozott
módosulása. Ezért a magyar nyelvben feltételezett
gyökrövidülés nem egyezik a nyelv ragozó jellegével.
Így a finnugorizmus teljesen figyelem kívül hagy egyértelmű
általánosításokat, és ésszerűtlen,
a magyar nyelv jellegétől távol álló gyökmódosításokat feltételez.
Ugyanakkor az itt felvázolt
rendszerrel képesek vagyunk történeti és esetleges nyelvrokonítási
kutatásokat is végezni, hiszen a magyar nyelv gyökmintáinak szilárd
feltárásával ezen a területen is biztos eredményeket tudunk majd
elérni.
Emiatt is az itteni gyöknyelvészet tudományos szempontból magasabb
rendű, mint a hagyományos fantomgyökökkel dolgozó finnugorizmus.
Minden további ésszerű és tudományos elemzés középpontjában a
nyelvi gyöknek kell állnia,
még akkor is, ha a rendszer kutatásához alkalmazott korszerű
nyelvtudományi felfogásunk már eltér
Czuczorékétól.
A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül
rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal.
Például a következő sorban a
FOR egyértelműen gyök: FOR-dul, FOR-gat, FOR-r, FOR-ró.
Ez a fogalom még akkor is helytálló, ha a gyök önállóan nem, vagy már
nem használatos. Ilyen például a DAR gyök: DAR-a, DAR-abol, DAR-ál.
Czuczor-Fogarasi a DAR gyök esetében, azaz csak a származékaikban
élő gyököknél, puszta gyökökről beszélnek.
Feltételezésünk szerint a magyar szótár kutatásában további két
szerkezeti alapelvet fontos figyelembe
venni. A magyar gyökrendszerben a következő három egységből álló
hangszerkezet van fölényben:
mássalhangzó-magánhangzó-mássalhangzó;
továbbá általánosan elfogadott, hogy a természetes nyelvekben a
jelentés hordozói nem a magánhangzók,
hanem a mássalhangzók.
A magyar nyelv alapvető gyökszerkezetét C+C-vel fogjuk jelölni és
teremtő gyöknek fogjuk nevezni. Ez az
elvont szerkezet a modern nyelvészet mélyszerkezetének felel meg. (2)
Felszíni szerkezetek úgy alakulnak, ha a mássalhangzókat és a
magánhangzókat kiírjuk, és a gyököket, ha lehetséges, ragozzuk.
Czuczor és Fogarasi már felfigyeltek arra, hogy a nyelv "rokon
fogalmakat rokon hangokkal" (I/65 old.) szeret kifejezni. A magyar
nyelv képes szerves szócsoportokat előállítani.
Például: a K+R teremtő gyök, amelynek alapértelme "a görbe, kerek,
magába visszamenő vagy magafelé visszahajló vonal, vagy ily
vonalban mozgás", a következő szerves csoportokat eredményezi:
(1)
KAR: KAR, KAR-aj, KAR-é, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ing (lehet, hogy néhány
szó az itt felsoroltak
közül nem használatos a mai magyar nyelvben, de a Czuczor-Fogarasi
szótárban megtalálható, ezért indokolható hogy itt megjelenjenek);
KER: KER-ek, KER-ék, KER-ül, KER-ít KOR: KOR-ong, KOR-ona, KOR-lát,
KOR-mány
KÖR: KÖR, KÖR-ös, KÖR-öz, KÖR-ny, KÖRnyez
KUR: KUR-kál KÜR: KÜR-t
Ezekkel a szerves szócsoportokkal nincs még kimerítve a magyar
nyelvnek az a tulajdonsága,
hogy "rokon jelentéseket, rokon hangokkal" szeret kifejezni. Különböző
szerves szócsoportokat is
lehet kapcsolni, így újabb elágazások keletkeznek, amelyeket
metaforikusan szóbokrokkal, illetve
szócsaládokkal szoktak jellemezni. Alább kimutatjuk, hogy ilyen típusú
metaforák nem írják le
megfelelően ezeket a szerkezeteket, minthogy sokkal bonyolultabb
rendszerrel állunk szemben.
A természetes hangkategóriák és a Grimm-féle törvények sem képesek
megfelelően értelmezni
ezeket a kapcsolódásokat.(3)
A gyökök transzformálásában minden hang részt vehet, a rendszer
ilyen értelemben korlátlan.
A rendszert más típusú szabályok korlátozzák: a teremtő gyökök csak
akkor transzformálódhatnak,
ha rokon jelentéssel bírnak, és a két mássalhangzóból csak az egyik
változik. Így jelentéstani
és hangtani szűrők korlátozzák a rendszert.
Képletben:
(2)
C(x)_C(y) > C(x)_C(z) vagy C(z)_C(y), ahol minden gyök hasonló
jelentéssel bír.
Így a további levezetéseket tudjuk felállítani:
(3)
G+R:
GUR: GUR-ul, GUR-ít
GÖR: GÖR-be, GÖR-nyed
GOR: GOR-nyad
(4)
GY+R:
GYÜR: GYÜR-ü, GYÜR-ke, GYÜR-em
(5)
H+R:
HOR: HOR-og, HOR-ga, HOR-gadt, HOR-paszt
HUR: HUR-ok
(6)
F+R:
FÚR: FUR: FÚR-ó, FUR-dal
FOR: FOR-dít, FOR-dúl, FOR-gat, FOR-og,
FOR-gács
FER: FER-eg, FER-de
FÖR: FÖR-getyu, FÖR-geteg
FÜR: FÜR-ge, FÜR-dik
FAR: FAR-ag, FAR-adék, FAR-acskál
FŰR: FŰR-ész
(7)
V+R:
VER: VER-ecsen ("szűrszabók fonó eszköze"),
VER-őcze ("könnyen pergő forgó ajtócska")
(8)
P+R:
PER: PER-eg, PER-dül
PAR: PAR-ittya, PAR-ipa
PÖR: PÖR-get
(9)
B+R:
BAR: BAR-angol,
BER: BER-eg
(10)
S+R:
SÜR: SÜR-ög, SÜR-ög-FOR-og, SÜR-get, SÜRgölődik
SIR: SIR-ing (forog), SIR-ingel
SER: SER-de, SER-dül, SER-dít, SER-lő (=sellő)
Az utolsó S+R gyökből újabb ágat lehet indítani, a (2)-es képlet
alapján, amely forgással, körmozgásokkal
kapcsolatos fogalmakat jelöl:
(11)
S+D:
SOD: SOD-or, SOD-rás
(12)
P+D:
PÖD: PÖD-ör, PÖD-rés
(13)
F+D:
FOD: FOD-or
(14)
B+D:
BOD: BOD-or
Ezeket a levezetéseket a következő ábrában mutatjuk be:
(15)el
K+R > G+R > GY+R > H+R > F+R > V+R > P+R
> B+R > S+R > S+D > P+D > F+D > B+D
Vegyük észre, hogy a fentebb felsorolt gyökkapcsolatok egy és
ugyanazon fogalmi csoporton
belül léteznek. A rendszer nem csak lineárisan ábrázolható, mert elvileg
minden egyes teremtő
gyökből lehetne újabb ágazatot nyitni. A kapcsolódási lehetőségek
ennél tágabbak, mert nemcsak
egy és ugyanazon fogalmi csoport körében lehet kapcsolódásokat
kialakítani, hanem fogalmi csoporton
kívül is. Tekintsük meg a kerek, gömbölyű növények és gyümölcsök
csoportját:
(16)
M+GY:
MOGY: MOGY-oró
MEGGY: MEGGY(4)
MAGY: MAGY-al
(17)
M+G:
MAG: MAG, MAG-zat, MAG-ló
(18)
M+K:
MÁK: MÁK
MAKK: MAKK
Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:
(19) M+GY > M+G > M+K
A (16)-os M+GY szerkezetből újabb ágat nyithatunk
a (2)-es képlet alapján:
(20)
B+GY:
BOGY: BOGY-ó
(21)
B+R:
BOR: BOR-s, BOR-só, BOR-óka
BAR: BAR-ack
Ezt a következőképpen ábrázolhatjuk:
(22)
M+GY > B+GY > B+R
Cserebere-szabállyal nyithatunk új ágat (17)- ból:
(23)
G+M:
GUM: GUM-ó
GOM: GOM-b, GOM-bóc, GOM-olya, GOM-olyag
GÖM: GÖM-b, GÖM-böc, GÖM-bölyög
(24)
G+L:
GAL: GAL-acsin, GAL-agonya
Ezek a következő levezetést eredményezik:
(25)
M+G > G+M > G+L
Az M+K gyökből is lehet még új ágat nyitni:
(26)
M+L:
MÁL: MÁL-na
Ez a következő levezetést eredményezi:
(27)
M+K > M+L
(19), (22), (25), (27) megadják a kerek, gömbölyű gyümölcsök
levezetési mintáját:
(28)
M+GY > M+G > M+K
v v v
B+_GY G+M M+L
v v
B+R G+L
Ezt a szerkezetet már nem lehet lineárisan ábrázolni, mint a K+R
szerkezetet (15). De két lehetőség
is kínálkozik ahhoz, hogy hurkolással a kör alakú növények, gyümölcsök
csoportjából belépjünk a
kör alakú tárgyak vagy körmozgások csoportjába. A (21) és (15), B+R>
K+R transzformáció megfelel a
(2)-es képlet szerinti korlátozó feltételeknek: csak egy mássalhangzó
változik, és rokonjelentés mozzanattal
bírnak, hiszen kör alakú növényekről, gyümölcsökről van szó. Több
helyen is lehet "hurkolni"
(28) és (15) között: G+L › G+R; és e két gyök közé be lehet ékelni a
G+LY gyököt is: GOLY-ó.
A két fogalmi csoport közötti hurkolások lehetősége azt mutatja, hogy
sokkal bonyolultabb szerkezetekről van szó, mint ahogy ezeket
szóbokor vagy családfa metaforákkal lehet jellemezni.
"A gyök a Kárpát-medence magyar megtartója" értelmű stratégiai
elvvel összhangban Varga Csaba
kutatásai is biztató eredményeket tárnak elénk.(5)
Ésszerűen és tudományosan érvel amellett, hogy az egy hangból álló
gyökök és azok írásjelei, az ős-ABC, a magyar rovásírás megtalálható
volt a Kárpát-medencében már harmincezer évvel ezelőtt is. Az ókori
kultúrák (óegyiptomi, sumér) írásrendszerei ebből a harmincezer éves
írásrendszerből alakultak ki. "A bonyolultabb rendszerben
visszatalálható az egyszerűbb": Az elemi nyelvi és képi gyökök
rekonstrukciójával Varga Csaba a magyarság valódi történetének
felderítéséhez járul hozzá, és ezáltal erősíti a magyar önazonosság-
tudatot.
Varga Csaba szerint az ősi magyar írásrendszer úgy illik a magyar
nyelvre, mint egy testre szabott
kabát. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv az elmúlt 30 ezer évben
lényegében nem változott.
Ha ez igaz, akkor a gyökrendszer is eredetileg 30 ezer éves? Az
írásrendszer szétterjedésével a gyököket
és a gyökök közötti kapcsolódásokat is magával vonta? A kötet 342.
oldalán található a 237. sumér rajzjel, melynek jelentése: anya és
dagály, dagad. Varga Csaba szerint ez a rajz nem más, mint egy
körülzárt terület, melyen egy bejárati nyílás található, s a körülzárt
terület közepén egy csillag van. A rajz ábrázolhat egy megfogant,
terhes
nőt, aki mind jobban terebélyesedik.
A sumérok szerint a csillag a fényt, az isteni életet jelenti. A magyar
nyelv is igazolja ezt az olvasatot.
A CSILL gyök a csillag szóban összefügg a világosság, világ, villany stb.
VILL gyökével, a
CSILL gyök pedig rokon a CSIR gyökkel is, a (2)- es képlet alapján. A
CSIR gyök teremt olyan szavakat,
mint csíra, csírádzik, csírás stb. Hogyan függ mindez össze a dagad,
dagály, növekszik a térfogata féle jelentésekkel? A búzacsíra az alapja
a dagadó lisztnek, amiből az éltető kenyér készül.
A képi gyökök
Az alábbiakban mindössze néhány szó erejéig térek ki a képi gyökök
jelenségére. A témakör taglalásakor
fel kell hívni a figyelmet Pap Gábor és társainak több évtizedes
munkásságára, külön kiemelve
koronakutatását, amely kiderítette, hogy a magyar koronán képi
program rejlik, amelynek eredeti képanyagában ősi bölcsességek
vannak kódolva.(6)
Azt is kiderítették, hogy az eredeti képi gyökök megsérültek, négy
eredeti képet kicseréltek.
Nagy valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy a korona
megrongálása, az eredeti képi gyökprogram
átkódolása a XVIII. század végén történt a Habsburg-udvarban, ahol
előkészítették a cári Oroszország egyeztetésével az "új bizánci állam"
tervét. A bizáncosított magyar szent korona lett volna ennek az új
balkáni államnak a jelképe.
Mivel a korona egy bizonyos rendszerben, névnapokba kódolva, kiadja
az évkört, és minthogy a korona a szkíta-keresztény kultúrkör
tartozéka, nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy milyen
eredeti képek voltak a koronán. A korona képi gyökprogramjának
kutatása nem holmi megfoghatatlan misztikum, hanem ésszerű
kutatás, amelyet tudományos érvelésnek kell alávetni. Az eredeti
képanyag kiderítése nemcsak ikonográfiai, hanem
humánökológiai kényszer is, hiszen a korona élő szellemi állapotot
tükröz. A korona, mint Magyarország
összetartó jelképe, csak akkor viselheti újra szerepét, amelyre
kijelölték, ha képi programja ismét eredeti, tiszta formájában tudja
erejét kifejteni.
A korona áthelyezése az országházba e szerep felvállalásának első
lépése. Amíg a korona képprogramjának
előítéletmentes kutatását a magyar tudományos kutatóműhelyek nem
vállalják fel, addig a korona csak jelkép marad, alakulásának hátteréről,
tartalmáról, a magyarságnak fontos üzenetek hordozójáról nagyon
keveset lehet tudni.
Záró megjegyzések
A fent vázolt levezetések ízelítőt adnak abból, hogy hogyan képzelem a
magyar nyelvi és képi gyökrendszerek
kutatását. A legfontosabb különbség az élő nyelvi gyökök és a finnugor
fantomtövek kutatása
között az, hogy az előző esetben a magyar nyelvet úgy kezeljük, mint
egy organizmust, amelynek saját rendszere van. A fogalmi csoportok
megfelelnek egy adott gyökszerkezet hangalakjának, a Czuczor-
Fogarasi féle rokon fogalmak, rokon hangoknak. Tudomásom szerint e
tekintetben a magyar nyelv egyedülálló a természetes
nyelvek között. Így a magyar nyelv kutatása betekintést ad az
alapvető emberi fogalmak különböző
csoportjaiba is. E rendszer feltárásának első lépéseit tette meg
Czuczor és Fogarasi, megelőlegezve a napjainkban korszerűnek
számító kognitív (észlelő) nyelvészetet.(7)
Meggyőződésem, hogy a magyar szótár kutatásával többet fogunk
megtudni az emberi szellem kognitív képességeiről.
Fentebb említettem, hogy Czuczor-Fogarasi óta a magyar
nyelvtudomány nem foglalkozott
kellőképpen a magyar szótár gyökrendszerével és a gyökök közötti
kapcsolódásokkal. A magyar
nyelv gyökrendszeréről a magyar nyelv beszélőinek alig van tudomása,
mi több, tudományos
körökben is ellenzik a rendszer bemutatását.
Egy holland-magyar nyelvészeti konferencián áttételesen bemutattuk a
fent vázolt gyökrendszert
és a gyökök közötti kapcsolódásokat 2002 februárjában a pécsi
tudományegyetemen. A különböző
magyar és holland egyetemekről megjelent hatvan résztvevő láthatta a
magyar gyökrendszer
néhány fogalmi csoportját, amelyet Montvai Attila kollegámmal
számítógépes rendszer segítségével
mutattunk be. A számítógépes technika előnye, hogy a gyökök közötti
transzformációs szabályokat
dinamikusan ábrázolja, így a gyökök közötti kapcsolatokat élővé teszi.
A valódi nyelvi és képi gyökök jelenleg nem játszanak szerepet a
magyar önazonosság-tudatban. A
magyar tudomány nem foglalkozik ezen nyelvi és képi gyökök
kutatásával, ellenkezőleg: hamis és torz
gyökök előterjesztését alapozza meg. A legutóbbi példája ennek
Jankovics Marcell Ének a csodaszarvasról
címu animációs filmje, amelyben a finnugor nyelvi fantomgyökökkel
összhangban hamis és torz
képi kultúra jelenik meg, mint például a havas tajgán csodaszarvasűző,
sítalpon járó magyar.
Jegyzetek:
1. Lásd például Kiss Dénes: Bábel előtt, Isten nyelve, avagy
képességünk a magyar nyelv. Miskolci Bölcsész
Egyesület, 1999.
2. Lásd László Marácz: Asymmetries in Hungarian. Doctoral
dissertation. Rijksuniversiteit Groningen,
1989; László K. Marácz: Asymmetries in Hungarian, Supplements of
ASJU. International Journal of Basque
Linguistics and Philology, XXII. San Sebastian, 1991.
3. Lásd Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka. Debrecen, 1993, 121. old.
Itt a szerző az általánosan elfogadott
természetes hangkategóriák helyett egy rugalmasabb, de még mindig
az alapvető hangkategóriákra
épülő rendszert javasol. Ez a rendszer sem tudja a gyökök közötti
kapcsolódásokat kezelni, mert ahogyan
alább bemutatjuk, ezek nem veszik figyelembe a hangkategóriákat,
hiszen a levezetésekben minden hang bekapcsolódhat.
4. A hosszú mássalhangzókat egy hangnak fogjuk tekinteni, attól
függetlenül, hogy két betűvel írjuk.
5. Lásd Varga Csaba: Jel jel jel, avagy az ABC 30 000 éves története,
Budapest, 2001.
6. Lásd Pap Gábor: Angyali korona, szent csillag.
Beszélgetések a magyar Szent Koronáról, Jászberény, 1996.
7. Lásd George Lakoff: Women, Fire and Dangerous Things. What
Categories Reveal about the Mind.
Chicago, 1987."
Megjelent: Ökotáj 29-30. szám 2002
