Olvasd tovább bitte, s akkor már tudod majd, hogy "mit kell vele kezdeni":

 

"Ha azokat Isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),

Arról mondjátok- é Ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten fia vagyok?

Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek Nekem.

Ha pedig azokat cselekszem, ha Nékem nem hisztek is, higyjetek a celekedeteknek: hogy tudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én Őbenne vagyok."

 

A zsoltáros sem önállóan írja ezt, hanem azt a személyt mondja Istennek, aki immár a "Felségesnek a fia" lett, azaz a Felséges fiaként Isten.

 

Tehát az lett Isten Istennel egyként, aki

- Isten fiává vált azzal, hogy

- Isten beszédét hallgatta,

- tudtaa és elhitte,

- az Atya megszentelte és

- elküldte cselekedni az Atya dolgait.

 

Meg is lepődött Takarító a topik elején azon, amikor azt mondtam magamról, hogy én is szeretnék egy lenni Istennel, Istenné válni. Ezek az "Isten fiai-emberek" a "világ sói", s a "világ világosságai" - ahogyan Isten fiaként Jézus is az volt a földi szolgálata során.