"ha megengeded....azt is toleránli kell ha számunkra a másik gondolkodása a gondolkodás hiányát jelenti:-)

A gondolkodás hiánya, az nem gondolkodás, tehát nem másképp gondolkodás, hanem "sehogy gondolkodás".

Értem különben mire gondolsz. Ha vannak jellembéli hiányosságaink, (büszkeség, akaratosság, egy pici elit érzet stb.) akkor a másképp gondolkodók felé irányuló toleranciánk kimutatása sokkal nehezebb. De ha látunk benne értékeket, a maga módján értelmes, akkor el tudjuk fogadni. Ellenben, ha a másik gondolkodásán a "gondolkodás hiánya" ütközik ki, akkor főleg nehéz. Nem lehetetlen, de nehéz. A türelem, a tájékozódás sokat segíthet. Fontos kérdés, hogy vajon így született-e, vagy tudatosan fejlesztette ki az "agyasságát". Elfogad-e segítséget tőled, vagy még neki áll feljebb és téged szeretne tanítani, vagy téged néz annak, ami ő. A toleranciaszint mindenkinél máshol húzódik, és esetenként, sőt kis túlzással napszakonként is változik. Van, hogy hajnali háromkor fogy el a cérna, (hehe)
van, hogy látszólag teljesen nyugodt helyzetben, mások és önmaga számára is érthetetlenül következik be filmszakadás. Egy biztos. A magas tűrőképesség nagy előny, de arra ne építsen senki, hogy végtelen és azzal vissza lehet élni.