Ezt írod:"A másképp gondolkodás tolerálása pedig pont ott kezdődik, hogy a másik első pillanatra tévesnek ítélt nézeteit, első pillanatra hibásnak vélt cselekedeteit vele együtt elfogadjuk, amíg lépéseket nem tettünk annak megértésére. Ezzel azért többet tehetünk."

Nekem bizony ebből is más kristályosodik ki. Bár biztos tévedek. Számomra, a másképp gondolkodás tolerálása azt jelenti, hogy nem értek vele egyet, azt nem hiszem, nem vallom, igazság szerint nem is érdekel, ezért nem is értem, és nem is akarom megérteni, mégis megadom a tiszteletet annak, aki így gondolkodik. Tiszteletben tártom a másképp gondolkodását, de azt azért cserébe elvárom tőle, hogy ő is így tegyen, Nem bántom, nem üldözöm, bár lehet, hogy ilyesmiből tudna erőt meríteni, nyerne önigazolást. De nem. A kölcsönös kommunikáció idővel oldhatja az ellentéteket, normális emberek élhetnek egymás mellett, ennek ellenére is. Akkor van baj, ha ez a "másképp gondolkodó", bántás nélkül is elkezdi fröcskölni embertársait, sőt az egész világot, aztán ha hatalomhoz jut, pont ő lesz az, aki megtorolja azt, ha valaki más véleményen mer lenni, mint ő.