Nem vagyok héber tudós, de tudok szavak jelentésbeli árnyalatáról attól függően, hogyan helyezik azt a környezetben el. Egész biztos hogy vagy Mózes (aki írta) vagy a fordító használja ezeket a szavakat rosszul törvény szóként, mivel a törvény eleve Mózes által érkezett Izraelhez, tehát előtte értelmetlen volt bármilyen szóhasználatban megemlíteni. Mondjuk pontosan ezért nem csodálható, ha pont Mózes alkalmazza hibásan ezeket a szavakat korábban, mint ahogy azt a történetiség indokolta volna, mert ő már a törvény szellemében írt és gondolkodott.

 

Valóban azt gondolom, hogy a keresztények abszolút tévesen gondolják Jézusnak azt a kijelentését "hogy a törvényt betölteni jöttem" olyan formában, hogy ezzel a törvény érvényességi idejének meghosszabítását vagy a népnek a törvény betartási kötelezettségét megerősíteni szándékozott volna.

Ez egyszer a törvény rosszul értelmezett felfogásából származik, amely kettéválasztja a rendelkezéseket, a törvényben hozzá párosított büntetések mérlegelésétől, a rendelkezéseket betartásra kötelezik, de a büntetésekre ott van Jézus vére, majd eltörli. Sajnos a kettő nem elválasztható, ugyanis a büntetések megszabott rendjét hivatott eleve a törvény a rendelkezéseken keresztül megállapítani. Tehát aki a törvény betartását megköveteli, a büntetések végrehajtását is megköveteli. A büntetésekkel szemben Jézus nem a saját vérét, hanem a megbocsátást helyezi a középpontba, az egész evangélium erről tanít. Ezt Pál ugyan hibásan összeköti, de Jézus nem.

Pál jól határozta meg, amikor a bűn fogalmának értelmetlenségéről beszél, ha nincs törvény. A következtetései voltak hibásak, amikor a törvény alól felszabadult zsidót immár a saját (leveleiben meghatározott) rendelkezései foglyává teszi.

A törvény rendelkezéseinek ha a megerősítésére jött volna, akkor a büntetéseket vagy megduplázza, vagy szigorúbbakra változtatja, de minimum ha kinyomják valakinek az egyik szemét, akkor legalább a tettes mindkét szemének a kinyomásával kellene fizetnie. Ez erősítene a törvényen, amelynek alapja a bosszú, a megfizetés és a megfélemlítés.

Ezzel szemben miközben a törvény megerősítését emlegeti Máté, Jézus a törvény változtatásait kezdi sorolni. Folyamatosan bevezeti módosításaival a törvény megszüntetését, míg végén azzal a kijelentésével, hogy a megbocsátást teszi alapelvé a törvény teljes hatóerejét - ami a büntetés - felszámolja. Mert büntetés nélkül értelmetlen a törvény.

Másodszor Jézus itt vélhetően nem a törvény rendelkezéseiről, hanem a próféták jövendöléseiről beszél, azért mondja el a kifejezést egyes számban, mert a jövendöléseket sem az akkori hallgatóság, sem a mai kereszténység nem hivatott betölteni. hanem egyedül ő. Különben azt nyilatkozta volna ki, hogy ő azért jött, hogy a törvényt be tudjátok tölteni.

Harmadszor Lukács egyedül, aki világosan kijelenti a törvény hatókörét, mégpedig akkor, amikor az idejét Keresztelő János eljövetelével lezárja. Azt is hozzáteszi, hogy ez időtől fogva az Isten országa, (tehát nem Mózes) hirdettetik. (Lukács 16,16)

Negyedszer maga a törvény felett van egy pár fontosabb dolog, amelyet viszont pont Jézus emelt előtérbe, az pedig az ember, az értelem és maga az élet. Amikor arról beszél, hogy a szombat van az emberérét és nem az ember a szombatért, akkor a törvény egész lényegét egy egyszerű példával világítja meg, azt tudniillik, hogy a törvény azt emberért lett adva, és a törvény hivatott az embert szolgálni, nem pedig fordítva. Hogy ő változtatott a törvényeken, ez az embert is feljogosítja, hogy maga is változtathasson rajta. Ami tehát fontosabb a törvénynél, az az igazság, és ez pont Jézussal vált nyílvánvalóvá.

Ötödször. Maga Pál élesen kirohan azok ellen, akik a törvény cselekedeteiből akarnak igazakká válni, mint ahogy az ószövetség idején az Izraelben divat és kötelesség volt. Lebalgatagozza azokat, akik a törvény cselekedetiből gondolják kapni a lelket és a szellemet. Pállal a gond a törvény alól felszabadult ember életfelfogásának helytelen kialakítása miatt van, és nem azért mert a törvény megszűnésére ráébredt.

Hatodszor. Ha a törvény még élne, akkor bárki aki betartja az Isten áldásait, aki pedig megszegi, az Isten átkait hivatalosan is a kezébe kaphatná. Ugyanis a törvény egy szerződés része volt, amely tartalmazta ezeket az ígéreteket de csak a szövetség tagjaként szereplő Izrael számára. Hogy ez már Jézus után nem élt, az az Izrael történelméből is olvasható, semmilyen Isteni áldás vagy átok nem sújtotta Izraelt azért, mert engedelmes volt a törvényhez, vagy elhajlott tőle.

Ha pedig Máté ezt ezek ellenére is rosszul fogalmazza meg a törvény betöltésének a kérdését, az már nem Jézus hibája, hanem az ő gondolkodásának a korlátja. Ennek bizonyságául termelődött ki az a törvényeskedő, körülmetélkedő Péteri gyülekezet Jeruzsálemben, amely ellen még Pál is fellázadt. Ugyanis Jeruzsálemben sem az evangélium előbbrevitelében kezdtek foglalatoskodni az apostolok, hanem a zsidó törvények helyreállításában, amely alól pont Jézus jött felszabadítani.

 

Jézus és az Isten és az ember akarata közötti különbséget addig úgy látom nem tudod megközelíteni, amíg ezeket csak szolgai módon egymás alá és föle rendelve képzeled el. Felhívnám a figyelmedet, hogy az Isten akarata nem az, hogy te a szolgája legyél, hanem az, hogy szabad legyél. Ne hivatkozz Jézus esetében a szolgai engedelmességre, amikor azt sem tudod mi volt tőle az Isten akarata, mert Isten Jézust sem szolgaként kezelte. Ezt csak Pál nyomán terjedt el, aki a szolgai engedelmességet éppen úgy visszahelyezte hibásan érvénybe, mint ahogy a törvény alól való felszabadulást is helyesen érvényesítette.

 

Ha a Szent Szellemmel betöltekezett emberek Istennel járásáról beszélnél valóban, akkor nem a Biblia tudásának, az írás ismeretének való maximáláis alávetettség beszélne belőled, ez pedig = írástudóvá válni. Keresztényeknél a Szent Szellemben járásnak semmi köze valóban az Isten akaratához, hiszen Isten akaratát korlátozzák a Bibliai tévedések és ellentmondások szándékos elmosásával. Ezt a korlátozást nem teszi pozitívvá az, hogy éppen jószándékból követik el.

 

Az egybemosás nálad mind addíg létezik, amíg a szolga és szabad, Atya és Úr között a különbséget csak felületesen vagy hajlandó megtenni, lényegében pedig nem.