1. Látom egyre mélyebbre süllyedsz a céljaid érdekében a tagadásban, s az Isten igéjének az "ezigazaznemigaz" öncélú kiválogatásában.
Szóval szerinted az 1. Mózes 26,5-ben a felsorolásban nincsen ott a "törvények" szó az eredetiben, s szerinted azt "maga az író (vagy a fordító) jelentette ki tévesen", s e emiatt ez "téves igehely". Gratulálok!
Ezzel szemben az igazság az az, hogy az eredetiben bizony ugyanaz a szó van ott, ami más helyeken is az ószövetségben a "törvény" kifejezést jelöli. Tehát nem "használja el" úgymond a "törvény" szót Mózesre a biblia, hanem számtalan más helyen írja ugyanezt a kifejezést. EZ VAN!
Szóval szerinted Ézsaiás a 42,1-4-ben a próféta Isten szolgájaként "nem Jézusról beszél, mert Jézus nem törvényt beszélt a népeknek, hanem az igazságot hirdette..."
Szóval szerinted emiatt a Máté evangélium 12,18-21. helytelenül teszi, hogy a törvényt nem eltörlő, hanem (a nem "kihűlt", azaz igazi szeretettel) betöltő (Máté 5,27.), s igaz ítéletet hirdető (János 8,16., 12,48.) Jézusra vonatkozóan idézi ezt az igehelyet!? NE VICCELJ MÁR!
Látom nem hallottál még az igazság és a törvény kapcsolatáról Izraelen kívül is minden népre vonatkoztatva:
"És Ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan." (Zsolt. 9,9.)
Látom még nem hallottál arról, hogy az egész világmindenségben törvények vannak, a mennyben is és a földön is Isten törvénye van és Isten jogrendje alapján működik minden!:
"Ismered-é az ég törvényeit, vagy Te határozod-é meg uralmát a földön?"(Jób. 38,33.)
Látom új Neked az, hogy nem az ember akarata az uralkodó a földön az újszövetségben sem, hanem a Istené, s az Isten akarata a mérce, s nem az emberé:
"Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy itt a földön is!" (Máté 6,9-10.)
Szóval látható, hogy Isten itéletének, törvénykezésének az alapja mindig az igazság. Bármely törvény (mert láthatjuk ezekből az igékből is, hogy a világmindenségben számtalan Istentől származó törvény-rendszer, jogrendszer létezik) emiatt mindig is az Igazságon, azaz magán Istenen alapult, s az isteni igazságnak egy részét közölte egy adott világkorszak számára.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nézzük azt az érvedet, hogy a "törvény" ószövetségi kifejezés helyett a mózesen kívüli helyekre Te maximum a "jogosságot" tennéd, "ami ellen nincsen kifogásod".
Furcsa ez számomra, mert
- az eredetiben egyrészt (mint írtam) "törvény" szó szerepel. Már ennyi is elég lenne cáfolatnak, de
- másrészt a "jog"-on való alapulás lényegileg szintén törvényen alapulást jelent, hiszen a jogosság alapja az egyes jogok, törvények rendszere.
Tehát a lényegen nem változtat a "jogosság" kifejezés sem, mert az Isten jogosságának az ember által való elfogadása ugyanúgy az emberi akarat Istennek való átadását jelenti, s az Isteni akarat elfogadását az emberi akarat helyett. Márpedig ez a lényeg, akár törvényt mond is az ember, akár jogosságot, akár rendelkezést, betartandót, parancsolatot, stb...
Isten akaratának közlése Istennek a szavaként kimondott rendelkezésein, parancsolatain, megtartandóin, törvényein alapul, s ezen felül az egyénnel való személyes kapcsolaton, szavakon, kijelentéseken. Az Isten szavaként bármely formában közölt, s megismert aktuális isteni akaratnak kell engedelmeskednie az embernek, s nem a saját akaratának, ha az az isteni akarattal szembeni. Ez vagy Isten szavaként, vagy a törvényeként, vagy a rendelkezéseiként, vagy a parancsolataként, vagy a betartandóként van elénk adva - teljesen mindegy, a lényeg az, hogy azt az ember megismerje, s tudja, s összevesse a saját akaratával, s a így döntsön. Ahogyan Jézus tette a szolgálata során mindvégig, nem a saját akaratát megcselekedve, hanem mindenben az Atya akaratát megcselekedve, olykor bizony a saját akarata ellenében (Luk. 22,42.)!
Ez a lényege az 1. Mózes 26,5-nek Ábrahám esetében is, s ebből indult ki a vita a 2553-ban, s az arra Guzmennek írt kiegészítő megjegyzésemtől (2555) számítva.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
2. Jézus példája.
Jézus nem a saját akaratát cselekedte a földi szolgálata során, hanem "úgy cselekedett, amint az Atyja parancsolta Neki" (János 14,31.), semmit nem szólva magától (12,49.), hanem az Atya akaratát kérte, hogy teljesüljön akkor is, amikor a saját akarata azzal szemben lévő lett volna (Luk. 22,42.).
Emiatt volt Jézus és az Atya egy, s akkor szűnt volna meg ez az egység, ha Jézus csupán a saját akaratát kezdte volna el cselekedni. Ekkor nem valósult volna meg a miatyánkban megfogalmazott könyörgés tartalma, azaz nem az Atya akarata lett volna meg Jézus szolgálata nyomán a földön, hanem az emberré lett Jézus akarata. Aki azzal követett volna el vétket, ha nem engedelmeskedik a "nálánál nagyobb" (Ján. 14,28.) Atya akaratának, hanem a saját akaratát veszi elő akkor, amikor az éppen ellenkezik az Atya akaratával. Ha nem engedelmeskedett volna Jézus a "nálánál nagyobb Atya" akaratának, akkor engedett volna a Getsemáné kertben a saját akaratának az Atya akarata ellenében, s nem vállalta volna a kereszthalált, s elmaradt volna a megváltás!
Ez a példa van elénk adva mind a miatyánkban, mind a János evangélium idézett verseiben, mind a Luk. 22,42-ben Jézustól. Nem az ember akarata, hanem az Atya akarata kell, hogy megtörténjen a földön, s a mi életünkben is. Ez pedig az összhangba kerülés alapján lehetséges, amiben az ember a "nálánál nagyobb" Isten akaratának aláveti magát, átadva az Atyának a saját akaratát, ahogyan a mestere is tette példát adva számunkra.
Ebből és a Máté 12,18-ból is látszik az, hogy Jézus az Atya akaratát és parancsolatait szolgálta a saját szavai szerint, s nem a saját akaratát, s ezt adta mintaként a hívőknek is. Én sem arról beszélek emiatt, hogy embereknek engedelmeskedjen egy hívővé lett ember, hanem Istennek engedjen, s ne embernek (Apcsel. 5,29.). Úgy, ahogyan Péterék tették megkapva Jézus után azt az új személyt vezetőként, a Szent Szellemet, akit Jézus megígért számukra, s aki pünkösd után ugyanúgy vezette Őket, ahogyan egykor Jézus.
Tehát engem légyszíves ne moss egybe senki olyannal, aki valamiféle embereknek való vak engedelmességre buzdítja a hívőket, mert én teljesen másról szólok! Én Szent Szellemmel betöltekezett emberek Istennel járásáról beszélek, akik igyekeznek csak annyiban követni a szintén a Szent Szellem vezetése alatt élő embereket, amennyiben azok követik Krisztust! Erről a követési minőségről pedig a hívőben a Szent Szellem ad kijelentést, ahogyan adott Pálnak, amikor megintette Pétert Antiokhiában (Gal. 2.). És Pált is csak annyiban kellett követnie az embereknek, amennyiben Ő is Krisztus követője volt (1. Kor. 11,1.). Neki is voltak bűnei, s emiatt Neki is volt szüksége "tisztulásra" (Apcsel. 21,26.). Azaz nem szupermeneket követnek a Szent Szellemben járó hívők, hanem a Szent Szellem vezetését. Én is így teszek, s emiatt erről írok, s nem másról. Te pedig ne moss engem össze kérlek olyannal, amiről nem írtam egy szót sem!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az Atya meg az Úr fogalom számos helyen azonos tartalmú az Igében, s számos helyen nem. Nem akarok most Neked erről hosszan értekezni, a lényeg az, hogy Jézus és az Atya egységben vannak, de az Atya nagyobb Nála (János 14,28.). Az Úr kifejezés pedig számtalan esetben az ószövetségben Jézust jelölte, s nem az Atyát, Egészen egyszerűen amiatt, mert Ő is Úr volt a mennyben a földre jövetele előtt, s most méginkább az a megdicsőülése óta, s amiatt is, mert a Fiú volt itt számos alkalommal a földön Úrként (pl. 1. Mózes 18,15.), s nem az Atya. A Fiú arcát látta ember (pl. Ezékiel 40,3, Dán. 10,6, Jel. 1,13, stb...) általában a mennyben is, s nem az Atyáét, stb, stb...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
3. Az a Te dolgod, hogy mit kezdesz a bibliával.
Én eléd adtam számtalan esetben azt, hogy mennyi, de mennyi helyen tévedsz mind a formális logika, mind a józan ész, mind biblia egésze alapján. Ebből néhány dolgot hála Istennek már beláttál korábban, de sajnos sokmindent nem. Én megtettem a kötelességemet, szóltam Neked. A többi a Te dolgod. Ahogy az előző két pontban felvázolt tévedéseid beismerése is.
vm
