Egy-egy szó, gondolat, kifejezés tartalmának meghatározásakor sokszor érzem a bábeli zűrzavart, a nyelv sajátosságát, ami az igazság ismerete nélkül összezavarja a lelkeket. 

A szavaknak nagyon sok jelentésük van: akarat, mindenki hozzáteszi a maga ismeretét, emlékeit, tapasztalásait, aszerint értelmezi.

Eszerint ennek a szónak is van egy hétköznapi, földi jelentése teleaggatva mindenféle képzeléssel és van egy belő igazságtartalama, aminek igazságát hosszú évek során érthetjük meg csak igazán.

Ismertem a szólást: "Kutyából nem lesz szalonna." Mint jó gyerek az iskolában betéve tudom a tartalmát, de amikor megtapasztaltam a lényegét, akkor kelt számomra igazán élettel telivé. 

"korlátozott akaratról, amely éppen nem engedi az élőlényt élettevékenységeinek önálló megélésében"

Ezért fontos hallgatni a belső hangokra, ha jóban vagyunk önmagunkkal, szeretjük magunkat, akkor figyelünk a minket oly mértékben korlátozó hatásokra - amiknek a forrását ki kell iktatnunk az életünkből -, amik miatt először csak a belső alapvető élettevékenységeink sérülnek, de hosszas figyelmenkívül hagyás esetén ez kisugárzik életmódbeli változásokra is. Rossz lesz a közérzetünk, nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, ha mindenképpen meg akarunk felelni a zavaró tényező ellenére, elkezdjük önmagunk megsemmisítését.

Az utolsó bekezdésed nagyon szép gondolat...

:)