Az ego tudod, hogy nálam elég ingoványos terület. Jóllehet értelmezem a fogalmat, azonban nem aképpen, ahogy több misztikus, ezoterikus vagy vallásos minta azt mutatja. Ezért az egonak való szolgálat elképzelésben látok igazságot, de az "ego" maga végül is mi. Minta? Hitelv? Egy testi természet? Gondolkodásmód? Az önzés maga? Ideológia amit vallunk?

 

Valóban szokták mondani, hogy egy eszmét szolgálunk. Vagy egy hit vezérel bennünket. Ez nem kívülről kényszerített dolog, hanem belülről, önként elfogadott nézetek alapján megválogatott döntéseket, viselkedést és cselekedeteket tartalmaz, amivel azonosul az egyén és önmagát mint képviselő tünteti fel.

 

Ettől jóval eltérőbb az a gondolat, amikor az egot az ember egy romlott természetével, tegyük fel a félelmeivel, indulataival, szenvedélybetegségével, agresszióival, haragjával, dühével vagy torz igényeivel azonosítjuk és egy szellemi természetet állítunk vele szembe követendőnek.

 

Megint más amikor az egot a többiektől való elkülönültségben határozzuk meg, és minden tulajdoni, hatalmi és az egyénhez kötött társadalmi pozíciók alapján írjuk le.

 

Az is más, ha az egot úgy képzeljük el, ami egy karmikus körforgásban örök vándorlásban folyamatosan újjászületik, és amely csak akkor szűnik meg, amikor az ego felolvad a Nagy Közös Tudatban.

 

Talán az egyiptomi szolgaságot miként vetíted az EGO uralmának szimbólumaként több magyarázatot igényel, mint az, hogy "add ide azt a csokit ne te edd meg, hanem ÉN".