Igazságod megtapasztaláson alapul, ami neked nagyon sok (minden), másoknak nem jelent semmit, kivéve aki megért. Ezért  nem lehet hajlandóság nélkül vitázni, mintegy meggyőzni másokat, a másik szeretete nélkül különösen nem, pláne ha az a másik atombiztos tekintélyekre támaszkodva kikerüli a megtapasztalás édes igazoló ízét, az élet lényegét, ami élni enged és nem igazodásra kényszerít.

Az élet azért van, hogy szégyenkezés nélkül felfedezzük a legnagyobb titkokat, nem pedig azért, hogy szabályzókon keresztül méricskéljük egymást. Az pedig, hogy kiben mennyi szeretet van, azt a tekintélyek jótékony árnyékában bizonyos ideig leplezni lehet, de előttem ez a lepel már lehullt.

ÁMEN!!!