Amíg nem ismerjük az igazságot, addíg a megtévesztések áldozatai lehetünk.

A tudatosságban és felelősségteljesen hozott döntés egyáltalán nem zárja ki a megtévesztés szándékát, sőt tökéletesebbé és hatékonyabbá teheti. Egy balga ember hazugságai hamarabb kiderülnek, ez szakértők esetében (irástudók, politikusok, erkölcstanítók) jóval körülményesebb bebizonyítani.

Erre példa ez a topic is, amelyben látható, hogy biblikus emberek igazság helyett olyan magyarázatokat keresnek, amelyek az ellentmondásokat feloldani képesek. A talált elképzelések mégsem valóságosak, de arra már nem figyelnek oda. Hiába minden érv, a tévhithez való ragaszkodást csak önmaga az ember tudja feloldani.

Lehet hogy az elöljárók felőlsségük és ismeretük teljes tudatában hozzák döntéseiket, jóllehet döntésük biblikus, mégis lehet rossz. Attól még nem fog jó döntéssé válni, hogy ráadásul véghez is viszi. Abból csak kár és zűrzavar származik.

Ezért támogatom azt az irányvonalat, amit felvetettél, hogy tekintélyek helyett inkább a saját belső hangjaiban, ösztöneiben, megérzéseiben bizzon valaki, még ha abból először kudarc is származik. De a tapasztalatokon keresztül beindul egy mechanizmus, amit végül a sajátjának mondhat mindenki, és amely eljuthat odáig, hogy képes lesz önmaga világosabban különbséget tenni jó és gonosz, igaz és hamis között.