Először maga az író (vagy fordító) jelentette ki tévesen, hogy Ábrahám törvényeket tartott be, amikor még nem is lettek megadva azok a törvények, hiszen Mózes volt először azoknak kijelentője.

Te pedig "csak" hivatkoztál rá, magyarul igazolásul akartad felhasználni ezt a téves igehelyet.

Hogy miket kellett betartani Ábrahámnak az pedig benne van a Bibliában, tehát lehet tudni hogy nem törvényeket adott neki az Úr., és nem nem lehet tudni, hogy milyen törvényeket adott neki az Isten.

 

Fordulatként felvetnék egyéb fordításokat, amelyeket én inkább helyeseknek látok, ahol a törvény helyett ezeken a helyeken jogosság, vagy utasítás szerepel, amelyek ellen nincs kifogásom.

 

Egybemosással egyébként sem illik érvelni, mert pusztán néhány parancsolat megegyezésén keresztül levezethetnénk a BTK-t vagy az UNIO szabályzatait mint Ábrahám vagy Noé alapítása.

Ezért nem mindegy, hogy rendelkezésnek, parancsolatnak, vagy törvénynek nevezel valamit, a törvény ugyanis szabályrendszer, ami az előírásokat, rfendelkezéseket be nem tartő személyekre szabott mérték szerint büntetéseket, fizetségeket mér ki.

 

Ábrahám tehát hallgatott arra, amit az Úr szólt neki, de sem törvényt nem kapott tőle, sem törvényt nem adott át fiainak, mint pátriárka, ahogy szeretnéd ezt hangsúlyozni. Nem Ábrahám volt a törvény adó, hanem Mózes, ne keverjük a kettőt, hogy Istennek való engedelmeskedést mindenkire nézve kötelező érvényűnek tudjad bevezetni. Ugyanis a szolgaság egyedül Izraelnek volt megszabva, de maga Noé és Ábrahám is szabad emberek voltak. Ezért hivatkoznak a farizeusok is Ábrahámra és az ő magvára (János 8,33), hogy azt bizonyítsák nem szolgáltak senkinek. Az más kérdés, hogy valójában a bűnt szolgálták vagy sem.

 

Ábrahámmal kötött szövetség még nem tette ugyanis Ábrahámot szolgává. A szövetség Istennel kapcsolatos része a magvának megsokasítására és a megáldására vonatkozott, a körülmetélkedés lett a szövetség jeléül megálllapítva és nem Istennek való szolgálat. Ezért Ábrahám ahogyan hallgatott az Istenre az nem az ő szolgaságából, hanem az ő szabadságából fakadt. A kettő között a különbség óriási, mert Mózes után már erre nem is volt lehetőség. Izrael szolgává lett téve. és kötelező érvénnyel vonatkoztak rá Isten parancsolatai.

 

Hogy tehát valakinek az akarata érvényesül az nem szolgaság és szabadság kérdése értelmes emberek között, hanem igazság kérdése. Keresztény berkekben persze igen, mert a keresztény világot áthatja a hatalmaskodás mindféle színlelt és nyílt formája, ott az elöljáróknak való engedelmesség biblikus hivatkozásokon keresztül elő van rendelve. Gyülekezetekben a szolgaság a mérce, az elöljáró szolgál a legjobban, aztán a funkciótagok, majd a gyülekezet az adományaival.

A szervezet alapjaiban hierarchiára épül. A főnek Krisztust nevezik, ami valójában csak egy indok szervezeti hierarchiájuk fenntartására. A döntés keresztény berkekben tehát a szolgaság mnértékében ítélődik meg. Ám Jézus nem volt szolga, hiába jelenti ki Ésaiás (nem róla), hogy "Imé az én szolgám". Ésaiás itt nem Jézusról beszél, hanem az Izraeli törvények alá vetett szolgáról aki törvényt beszél a népeknek. Azért sem Jézusról beszél, mert Jézus nem törvényt beszélt a népeknek, hanem az igazságot hirdette, és a kettő között már abban különbség van, hogy míg a törvény büntetni rendelt, Jézus megbocsátást hirdetett.

Isten akarata tehát nem az ember szolgaságának elfogadtatásában merül ki, hanem az ember felszabadításában. Jézus ezért cselekedte Isten akaratát, mert az ember szabadításában járt közre, és szintén nem az ember szolgaságának elfogadtatásában. Jézus legelső felszabadító munkája a Mózesi törvények uralma alól való felszabadítás, amely miatt meg is feszítették azok a főpapok, akik továbbra is ragaszkodtak az ember szolgaságának eme formájához. Ezek az írástudók ma is ragaszkodnak az ember szolgaságához, ezért könyörtelenül papolnak az engedelmesség minden válfajának elfogadása mellett, mivel másra hivatkozni nem tudnak, ezért a Biblia írástudását használják rutinosan erre a célra.

 

Jézus tehát nem az Atya parancsára szolgált az embereknek, hanem mert szerette az embereket úgy, ahogyan az Atya is. Ők egységben voltak ebben, nem úr-szolga kapcsolatban. Ha még fejtegessem a kettő között mi a különbség meg fogom tenni, de párszor már próbáltalak emlékeztetni az Atya fogalom az nem azonos az Úr fogalommal, de te mindenképp az Úr fogalomhoz ragaszkodsz.

 

Péter levele nem mérce előttem, hiszen Pál tanításait alig fogta fel, sőt sok mindent tőle vett át. A szabadság tényleg ne legyen a gonoszság palástja, de ez nem vonatkozik arra, hogy Isten szolgájává tegyen egy embert. Már Pál tett erre vonatkozóan néhány értelmesebb kijelentést, amikor a fiúság lelkét pedzegette, de Péter azt a levelét biztos nem olvasta.

 

Nos ne várd el tőlem azt, hogy a Bibliában lelhető tévedéseket ugyanúgy elfogadjam, mint azt az értelem nélkül valőakkal az írástudók rutinosan megteszik.

Az biztos, hogy ezeknek a tévedéseknek nem egyszerű a megvilágítása, de téged sem az igazság érdekel, hanem az ellentmondások valamilyen elsikálása. Ez nem a Szent Szellemtől van, hanem az Írástudók Hajdani Szellemétől, azok is állandóan az írásra hivatkoztak.

 

Nincs tehát összhang a Bibliában és semmiféleképpen nem kánonikus. Ugyan az egyházi zsinat kiszűrte a szemmel látható ellentmondásokat, azt se mindet sőt gyártott hozzá immár ellenőrizhetetlen magyarázatokat, de szerencsére nem tudta kiszűrni a csak értelemmel meglátható ellentmondásokat. A veszélye ennek az, hogy aki nem értelmes, az könnyen becsapható.

 

Ott van a hivatkozott Pál Jakab ellentmondás a hit és cselekedetek megítélésében, amelyben nyilvánvalóan látszik Jakab elutasítása  Pál felé hit általi megigazulást illetően. Nem csak úgy elveti Jakab, hanem meg is magyarázza miért, tehát félre sem érthető, de Te erre mégis gyártottál egy elméletet, amelyre sem Pál sem Jakab nem gondolt, hanem csak te, mégis úgy fested le, mintha ők is azt akarták volna mondani. Nem. Jakab tagadja Pál elvét és én ő mellette is voksolok.

 

Nem tudsz arra rávenni vagy rákényszeríteni, hogy csak azért hallgassak hamis elvekre, mert annak alapjai benne vannak a Bibliában. Ezt egy kereszténnyel meg lehet tenni, szegénynek nincs sem ideje sem energiája a napi terhei mellett ellenőrizni, hogy igazak-e azok a dolgok, amiket az írástudók a Bibliára hivatkozva állítanak. És ezt nem úgy teszik, hogy a Biblia szövegével azonnal átlátható ellentmondásba bonyolódjanak, hanem mesterien. Látszólag minden amit mondanak benne van a Bibliában de valójában abba elhelyezett tévedésekre alapoznak és nem derítik fel, vagy az igehelyek sajátos értelmezésében adják elő.