Könnyedén elbeszélgetünk a magunk tapasztalatairól, igazságairól, de engem az is érdekel, hogy mit mond erről Jézus?

Tudom, ismerjük meg az igazságot..., de addig mi lesz velünk, amíg nem vagyunk az igazság birtokában?

Úgy tűnik, hogy a Biblikus felelősség alóli menekülésnek tűnik mindaz, ha döntéseinket magunk ítéljük meg. Persze, amikor érezzük az eredményét, sokszor túl későn és utólag; eléggé nyilvánvalóan, viselve a rossz döntések terheit..., akkor egyértelmű, de szabad-e ennyire a magam érzékelései, döntése alapján megítélni saját cselekedeteimet, hogy jók-e, vagy rosszak? Különösen akkor, ha döntéseimben mások is érintve vannak.

Mellékesen: a tudatosság és felelősség állapotában az embernek már nincsenek is rossz döntései. Hiszen ha tudatos és felelősségteljes, akkor egyet tehet: vállalja és véghezviszi. Tudatosan és felelősen rosszat dönteni, éretlen felnőttet jelent.

Ha meg éretlen vagyok, akkor döntés előtti helyzetben nem is vagyok döntésre (választásra) alkalmas állapotban.

Pedig vannak ilyen időszakok az ember életében; lehet, nem mindenkinek... Nem jobb ilyenkor egy tekintélyre hallgatni?

Nem. Egyébként a tekintélyek üzenetei is csak akkor jelentenek valamit, ha bizonyos megtapasztalás -tőkével, értő -képességgel rendelkezem. Addig jobb, ha követjük belső hangjainkat, akár ösztöneinket, bízva abban, hogy nagyjából jók. Ilyen állapotban egy tekintélyre hallgatni, nagyobb zűr támad a megértésben, mintha elindulunk a saját utunkon.