Köszi mindenkinek a lelkesedést! Majd összehozok valami beszámolófélét és a képeket (vagy legalábbis némi válogatást, mert van vagy 500) feltöltök a netre. Gyönyörködjön mindenki! :)

Időeltolódás odafelé nem volt gond, semmi perc alatt megszoktam, viszont hazafelé - tehát most - nem tudok visszaállni egykönnyen. A lelkem még nem akar hazajönni...

Az már biztos, hogy vissza kell mennem. Muszáj.

A japi haverral sajna nem találkoztam. Az apukája rosszul lett és kórházba került, valami műtét is volt, de nem tudtam kihámozni, hogy miféle. De az uccsó szállásunkra küldött egy csomagot nekem, mindenféle tüneményes cuccal benne. :) Bőgtem is a meghatottságtól.