Igen. Isten nem egy abszolút jó. A jó ugyanis mindenkinek saját magára értelmezhető egyedül és azt a célt szolgálja hogy élményeit mások számára is érthetővé tegye. Istennek is meg van a saját megkülönböztetési képessége a jóról és a rosszról, de ő nem a magáét kényszeríti az emberre, hiszen az emberbe az ember teremtésével megalkotta azt mit tartson az ember jónak és rossznak. Alapjaiban a gyönyörök és szenvedések, örömök és bánatok tapasztalatai már határozott elképzeléseket fognak erről nyújtani minden embernek.

Valóban különbség van a  rossz és a gonosz között. Alapjában a gonoszságban az a szándékosság merül fel, amelyben az ember másnak rosszat akar tenni.

Nincs olyan hogy "jó" ember. Egy tapasztalat vagy egy cselekedet lehet jó, mert azt pontosan a hatásából ítéli meg az ember jónak vagy rossznak. De "jónak" beállítani az embert annak a hibás elképzelésnek az eredménye, hogy a különböző embereket nem megkülönöztetni, hanem hibásan hasonlítani akarják egymáshoz, vagy éppen egy tévesen megalkotott mintához. Ebből annak a megértése hiányzik, hogy az embert Isten nem egyformának, hanem különbözőnek teremtette, tehát semmilyen minta nem szolgált neki megalkotásunkkor.