A szolgának nincsen szabad akarata, mégha jó urat szolgál is. Önként, tehát nem erőszak hatására lemondhat szabad akaratáról, de akkor is az addíg tartott, amíg arról le nem mondott.

 

 

Nincs szabad akarattal rendelkező szolga, ez csak keresztény tévedés, abból kifolyólag, hpgy az Isten szolgálatát szabadságnak tüntessék fel, elámítva ezzel a hívőket.

 

Olyan azonban van, hogy egy úr engedélyez valamilyen más döntési és cselekvési területeten szabad döntési jogot a szolgának, de azok a területek nem érinthetik az ő érdekeit. Amire a szolgálatot vállalta az ember, azon a  területen nincs szabad akarata.

 

A szolga felelőssége tehát leginkább ott vizsgálható meg, amikor éppen lemond a szabad döntési jogáról, nem utána. Tehát amikor eladja magát szolgának. Bérért, tévedésből vagy ígérretekért mindegy. Mert Pál igencsak ígérget. Üdvösséget, dicsőséget, mennyei királyságban való részvételt, hogy a hívőt levelei általi engedelmeskedésre csábítsa. Sőt Pál nem csak csábít, hanem megfélemlít is. Ahivő felelőssége tehát azon a ponton vizsgálható, amikor elkötelezi magát a biblikus elveknek való vak engedelmeskedésnek.