Áprily Lajos
Mogyorók

 

Kis útitárs, az este jön,
üljünk le itt a vén kövön.

Amit adott a nagy bozót,
törjük meg itt a mogyorót.

Míg szállnak, mint a gyors nyarak,
különös, síró madarak...

Egyszer, magányos útközön,
még ültem így egy hűs kövön.

 

Az este jött lassan, lilán,
és társam volt egy kicsi lány.

Már sárga volt a vad bozót,
kövön törtük a mogyorót.

Már nedves fűben ment a nyáj,
félemlített az esthomály.

A vén idő játszik velem,
ma összecseng a múlt, jelen.

Harang kong, zeng az esti ég
s a harmincéves messziség.