Máté 11:29 „ Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Máté 11:30 „Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."

Az iga nem a szabadság, hanem a szolgaság jelképe. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy ki, kinek a szolgája. Akit iga alá hajtanak, az egy megalázott, szabadságától megfosztott, jogaiban korlátozott személy, élőlény, egy alantas szolgája az urának.. De csak az emberek között, az emberek által, mikor egyik ember uralma, hatalma alá hajtja a másikat. Jézus pont azt emelte ki, hogy az Ő igája nem ilyen. Aki Uralkodó, úgy, mint Ő, annak vannak szolgái is. Ám ezeknek a szolgáknak nagyon jól megy a sora. Jobban, mint máshol az uraknak. Inkább megfordította Jézus, pl. amikor megmosta a tanítványok lábát, az Uruk létére úgy viselkedett, mint aki szolgál, és a tanítványait is erre intette. Más dolog az önkéntes alázatosság, és más dolog a kikényszerített alázat. Más dolog a szeretetből fakadó alázatosság (Jobb a sérelmet elszenvedni, mint elkövetni) és más az alázatoskodás, a felfelé „nyalni”, lefelé pedig keménykedni.

Mit mond Isten, vannak-e szolgái, mi az ő soruk, és mi azoké, akik nem azok, mert visszautasítják:

Ésaiás 65:13 „Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok!

Ésaiás 65:14 „Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel, és jajgattok összetört lélekkel!