Hol írja a Biblia, hogy Noéval és Ábrahámmal szövetséget kötött az Isten az engedelmeskedésre?

 

Milyen írói tévedés az, hogy az 1 Mózes 26,5-ben Ábrahámot azoknak a törvényeknek a betartását dicséri Isten, amiket később fog Izraelnek Mózesen keresztül megadni? Mert a törvény Mózes által lett.

 

Miért nem látod a különbséget hogy hallgatni az Úr szavára az Izrael szolgálati szövetsége volt, de hallgatni az Atyára az már nem a szolgaság parancsa?

Miért kényszeríted az embert szolgaságra mert Mózesen keresztül az engedelmeskedés volt Izraelnek szigorúan parancsba adva? Jézus pedig azt eltörölte?

 

Én nem látom a különséget szolgaság és szabadság között? Amikor minden keresztény elv hamis bűnt nevez meg az engedelmeskedésre kényszerítésen keresztül?

 

Azért mosod egybe hogy Isten szolgája és Isten szabadosa vagy egyszerre, mert a hamis engedelmeskedési elved miatt kénytelen vagy a szabadságot is szolgaságnak beállítani. Nem ismered a szabadság szellemét, amiről Jézus beszél.

 

Jézus szolgálata az emberek felé betöltött küldetésében rejlik, aminek alapja nem Isten parancsolatának való vak engedelmesség volt, hanem az ő szeretete. Ne igazold a vak engedelmességet azon keresztül, hogy Jézus szerette az embereket.

Az idézett Máté 20,28 kiragadott igehely a szövegkörnyezetből, ahol nem az Istennek való szolgálatról beszél, hanem arról, hogy a többieket szolgálja az, aki nagy akar lenni. És magát ebben példaként jelöli meg.

 

Aki tehát nem tud különbséget tenni igaz és hamis, szolga és szabad között, ne számítson arra, hogy királyi papság részese lesz, és hogy angyalokat fog majd ítélni.

 

Pál farizeusunk ugyan sejtette már, hogy a törvény alól való felszabaduláshoz köze lehet a lélek szabadságának, de az emberi rendelkezéseinek és előírásainak tömegével ellátva a gyülekezeteket azt alapjaiban fojtotta el. Új szolgasági rendet vezetett be amely hierarchia csúcsára Jézus Krisztust helyezte, magát mint apostol közvetlen helytartóvá, kiemelt küldötté emelte, aztán jöhetnek az összes többi engedelmeskedők. Hát merő tévedés az egész, még akkor is, ha a keresztényeket sikerül elcsábítania koholt ígéretek kilátásba helyezésével, amelyek az engedelmeskedőket Isten dicsőségében való örökség részeseként, a mennyei királyságban való részvétel jutalmával kecsegteti.

 

Mert Isten előtt nem a hit, és nem az ígéhez való ragaszkodás számít, hanem az igazság szeretete.

 

A biblia szövegértelmezőinek, azaz egyszerűen az írástudók győzelmét a keresztények felett mind addig igazolja állításom, amíg a Bibliában elhelyezett tévedéseket nem látják be.

A Szent Szellem korlátozása olyan erős mértékben zajlik, amilyen mértékben a Bibliai tévedéseket a bibliai szövegértelmezők, írásmagyarázók, (azaz korunk írástudói) eltusolják. Ezeket a keresztényeket nem a Szent Szellem vezeti, hanem az Írástudók Hajdani Szelleme, és a kettők között óriási a különbség. Ha az írástudó a Szent Szellem vezetésére hivatkozik, az pontosan azt jelenti, hogy előveszi a Bibliát és megmagyarázza belőle, hogy mit is akar Isten helyett, Isten nevében saját maga..

Az emberi lelkiismeretet pedig ha a szent szellem vezetésének hívod, akkor a hitetlen pogányt is vezeti a szent szellem, mégpedig biblia nélkül, és írástudók nélkül, mert neki is van lelkiismerete.