Ábrahámmal kapcsolatban a különbséget nem egy darab vagy két darab parancsolat között szerettem volna megvilágítani.

A hangsúly a szolgaságon és szabadságon van, amely szolgaság igazából a Mózesi törvények és rendelkezések seregével lett megvalósítva, de Jézuson keresztül meg megszüntetve.

A keresztényeknél pontosan az a hiba. hogy mivel az ószövetség több ezer oldalon csak Izraelnek az Istennek való szolgálatával foglalkozik, képtelen abba belegondolni, hogy Isten akarata Jézus óta az ember szabadsága és nem az ember parancsokon keresztüli ugráltatása.

 

Figyelj. Megpróbálom megvilágítani, hogy hallgatni valaki szavára az nem egyenlő azonnal annak szolgájává válni. Ábrahám is még annak a szolgálatnak volt előképe, amit később Isten egész Izraellel való szövetségen keresztül megkötött Erről a szolgaságról szól az ószövetség, a szolgaság a szerződés alapvető lényege. Jézus óta mind a szövetségbeli szolgálat, mind az ember Isten szolgájaként való beállítása megszünt, az kizárólag keresztény írástudói manipulációk eredménye. Jézus ugyanis nem a szolgaság lelkét hozta el, hanem a fiúság lelkét.

Szabad emberek is hallgatnak egymásra, különösen akkor, ha igazat mondanak. Senki közülük az igazmondásával nem azt a célt akarja elérni, hogy a másikat a szolgájává tegye. Isten szavára hallgatni az nem egyenlő azzal, hogy Isten az embert a szolgájává akarja tenni, ahogy a keresztény írástudók nagyon is erőltetik a dolgot. Mert az emberek engedelmeskedésről való meggyőzésén keresztül nyerik saját dicsőségüket és tekintélyüket az emberke előtt.

De nem az Isten előtt.

Értelmes emberek között nem az engedelmeskedés kötelezésén való birok zajlik. Mindenki önállóan képes megítélni saját képességeit, képes megítélni saját vállalásait, és dönteni azok helyes vagy helytelen volta között.

Keresztények között azonban ez a gondolat a gyülekezetükben érvényes hierarchia alapjait támadja, ezért a hierarchia csücsán üldögélő elöljárók a legérdekeltebbek az engedelmeskedés elvének biztosításában. A keresztények családjain belül is tovább érvényesítik a hierarchia elveit, és az asszony, meg a gyermekek engedelmeskedni kötelesek a családfőnek. Pál apostol parancsára.

Ők ugyanis képtelenek azt felfogni, hogy értelmes emberek egymás ugráltatása nélkül is képesek megoldani feladatokat, mégpedig közösen, hovatovább Istennel is képesek együttműködni feladatokban mint szabad emberek.

 

Az rossz megfogalmazás, hogy aki az Úr szavára hallgat az nem szolgája a bűnnek, mert hát m i az Úr szava? Nem is hasonlítható Jézus megfogalmazásához, aki azt mondja, hogy aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek. A kettő között jelentős különbség van. Az Úr szavára hallgatni ugyanis a keresztényeknél egyáltalán nem az Istennel való közvetlen kapcsolatból származó tanácsokra való figyelést jelenti, hanem a Bibliai szöveg értelmezőinek való szigorú engedelmeskedést. Istenre ha valóban hallgatnának, akkor eltérnének sokszor a Biblia soraitól és különösen a bennük elrejtett tévedésektől. Másfelől az írástudók által értelmezett hamis bűnfogalmak miatt (például Istennek nem engedelmeskedni az bűn, a kívánságok teljesítése az bűn, a kosárba a tizedet nem bedobni az bűn, az eretnekekekkel szóba állni az bűn) az Úr szavára hallgatni eleve az írástudók szavára hallgatni fogalmakkal helyettesíthető. Ha a bűnt helyesen értik, például az ember élete, szabadsága és egészsége elleni sérelmeket, akkor azokat a téves bűn fogalmakat könnyebb leleplezni. A szabadosság nem az Isten engedetlenségéből levezetett minden féle értelmetlen Bibliai rendelkezésnek való engedetlenkedés, hanem a terheket viselő embernél megjátszott szabadság látszata.

 

A Sámueli idézetre való hivatkozás Izraelre vonatkozott, nem pedig Isten gyermekeire. Sámulnél az Úr szavának megszegése a törvény rendelkezéseinek áthágásával volt egyenlő, nem lehet szavait érvényesíteni a pogányok között, ahol Mózes törvényeinek betartására sem ember nem kötött Istennel szövetséget, sem Isten nem várja el az embertől annak betartását.

 

Ha tehát Jézus beszédeire valóban hivatkozni szeretnél, először meg kell érteni annak szabadságra vivő igazságait, egyébként hogyan különbözteted meg céljait Mózesétől?