Irtóztató rend
Néző László
2006. október 17. 0:01


Magyar Nemzet
Olaszliszkán a feldühödött tömeg agyonvert egy tanárt, aki előzőleg elsodort gépkocsijával egy kislányt. A gyereknek kutya baja, viszont a sofőr vérbe fagyva fekszik, immár valami hivatalos helyen, s a családja még örülhet, hogy a vele utazó két kislánya élve megúszta az esetet. Még meg sem erőszakolták a kicsiket, ahogyan a csőcselék ígérte.

A gyilkosok cigányok voltak, egyikük éppen a helyi kisebbségi önkormányzat tagja. Jogvédők most a szívükhöz kapnak, mert hát mi köze az elkövetők etnikai hovatartozásának a bűnügyhöz. Ne kapjanak a szívükhöz, itt és most már többről van szó, mint valami jópofának és persze politikailag (és anyagilag) hasznosnak látott tüntetésről „Józsika” megszúrása miatt.

Bűnözők persze mindig is voltak és lesznek – cigányok és nem cigányok egyaránt –, ám az ehhez hasonló esetek elszaporodása azt jelzi: valami nagyon elromlott, valakik nagyon elrontottak valamit. Elrontották például éppen a jogvédők is, akik sokszor politikai becsvágyból a jogos érdekvédelem helyett a bűnözőket és a bűnt vették pártfogásba. Cigány bűnözés nincs, adták ki a verdiktet, s még igazuk is lehetne, ha nem éppen ők papolnának folyton cigány áldozatokról, akik logikájuk szerint szintúgy nem lehetnének. Elrontották a rendőrök, akik ártatlan egyetemistákat képesek összeverni, megalázni, ha úgy hozza a sors, de – gyávaságból, megfélemlítettségből, politikai parancsra? – képtelenek fellépni az egyre erőszakosabbá, kíméletlenebbé váló banditákkal szemben. A cigány banditákkal szemben is, egyes tapasztalatok szerint velük szemben különösen! Elrontották a bíróságok, akiknek rögtönítélőszéke szinte órákon belül elítéli azt, aki az MTV-székháznál belerúg a rendőrautóba, de a gyilkosok, rablók, késelők és verekedők gyakran hónapokig-évekig várják vidáman az egyébként gyanúsan enyhére sikeredett ítéleteket. Elrontotta az egész politika, mert hamis „politikai korrektségből” szőnyeg alá söpör társadalmi nyavalyákat – elhallgattatva, kirekesztve, lerasszistázva azokat, akik szólni mernének –, esélyt sem adva arra, hogy oldódjék a kín.

Elrontották a cigányság választott és önjelölt vezetői is, akiknek elég nagy része nem képviseli, inkább kihasználja népét. A problémákat nemhogy megoldani, de bevallani sem akarják, viszont a fizetségeket sietnek hó elején felvenni. És elrontottuk mi is, „többségi magyarok”, akik – valljuk be – gyakran követünk el hibákat és bűnöket is cigány honfitársainkkal szemben, eltaszítva olykor azokat is, akiknek egyéb bűnük nincsen, mint hogy barnább a bőrük.

Könnyű lenne most az írni: ahol büntetlenül hazudik a miniszterelnök, s ehhez segédkezik mindkét kormánypárt, abban az országban minden lehetséges. Ott már mindent szabad, mert megszűnt az erkölcs és a jog uralma. Könnyű lenne, de most hagyjuk ezt. Az biztos: egy-egy ilyen eset évekre visszavetheti a cigányok és magyarok olykor már ígéretes jeleket is mutató együttélését, s az is biztos: „fehér” ember, ha teheti, még jobban elkerüli a cigány telepek környékét is ezentúl.

Az Olaszliszkán agyonvert tanárt már semmi nem támasztja fel. Érte még tiltakozó tüntetést sem szerveznek kényes orrú pesti értelmiségiek. De talán itt van végre az ideje, hogy elgondolkodjon ennek az elrontott történetnek az összes szereplője, ki mivel járult hozzá ahhoz, hogy ilyen „irtóztató rend” készül itt.

Amíg nem késő.