Rosszul tudod.

 

A helyes fordítás az, amit Károli ír, azaz többes számban vannak az 1. Mózes 26,5-ben a "parancsolat, a rendelés és a törvény" kifejezések. Egyes számban a törvényről Ábrahámmal kapcsolatban az 1.Mózes 18,19. ír, de olyanként, ami az "Úr útját, s igazságát, jog(rendszeré)t" (zsidó biblia fordítása), azaz "parancsolatok, rendelések" sokaságát jelöli. Ez amiatt van, mert az Istentől származó "törvény" kifejezést Mózes után is gyakran használták egyes számban, de mindenki számára világos volt, hogy nem 1 darab törvényt, rendeletet, parancsolatot jelöl csupán, hanem egy egész (jog)rendszert, Isten aktuális akaratának a kereteit.

 

Tehát Ábrahám elé (és Noé elé is!!!) az Úr akarata, szava parancsolatokkal, rendelésekkel, törvényekkel lett megismertetve, amiket ha betartottak, akkor nem követtek el bűnt, ha nem tartották be, akkor bűnt követtek el. Mert az Istennek való engedelmesség, az "Úr szavára való hallgatás az, amikor betartják Isten megtartandóit, parancsolatait, rendeléseit és törvényeit" (1. Móz. 26,5.). Ez volt a mércéje Ábrahámnak is, és Noénak is, aki szintén Isten szavát, "parancsolatokat" (1. Mózes 6,22., 7,5.) betartva menekült meg a kora bűnös életeire kimondott és megcselekedett ítélettől.

 

Ábrahám is, és Noé is arra példa, hogy miként kell hallgatni az Úr szavára, az emberrel megismertetett akaratára. Mert az Úr szava parancsolatokként, rendelésekként, törvényekként, megtartandókként van elénk adva, akármilyen módon is jutott el az emberhez eddig. Jelenleg is Jézus szava az ítélet alapja (János 12,48.), ahogyan mindig is az Úr kimondott szava és akarata volt az. Noé kortársait is az ítélte el ("...ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz, ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik..." 1. Móz. 4,7.), az Isten által az emberi szívvel közölt "jó" nem cselekvése miatt vált a szívük minden gondolata szüntelen gonosszá (6,5.), és Ábrahám kortársait is az a magatartás, ami Isten igaz törvényét és egy magatartásról kimondott megítéletését ("gonoszság" 19,7.) "jövevény törvénynek" és be nem tartandónak tekintette (1. Móz. 19,9.). 

 

Aki az Úr szavára hallgat, az immár nem szolgája a bűnnek. Ez a lehetőség mindig is az ember előtt volt, s az Istentől megismert igazság teszi az embert szabaddá, a bűntől szabaddá. Ez az igazi szabadság, minden más csak szabadosság, csak látszata a szabadságnak, annak csak palástja. Erről az elvről ír Péter is plasztikusan az első levelében (1. Péter 2,15-17.).

 

Sajnálom ismét azt, hogy próbálsz olyan dolgok mögé bújni, amelyek nagyon könnyen cáfolhatóak (méghogy "egyes szám" az eredetiben!), ahelyett, hogy igyekeznél az összefüggéseket jobban megérteni (mennyi, de mennyi helyen ír a mózesi "törvényről" is egyes számban az Ige, pedig számos törvény együttese!), s nem gyenge ellenvetéseket felhozni a megértésre törekvés helyett.

 

Az az ember nem vétkezik, nem követ el bűnt, aki Úr kimondott szavában megismert aktuális akaratot megcselekszi. Az követ el bűnt, "vétket, aki megszegi az Úr szavát!" (1. Sám. 15,24.). Ilyen egyszerű ez a biblia szerint, akár Ábrahámról, akár Noéról, akár Saulról, akármilyen törvény, szövetség alatt élőről is van szó!  

 

Ez van. A biliában legalábbis. A Te fejedben persze lehet más van, csak ezt ne tagadd gyenge ellenérvekkel, hogy a bibliában ez volt mindig is, s ez van most is. Az Úr szava, Jézus beszéde volt és lesz mindig is a mérce. 

 

 

vm