Akkor pontosítok. Igazi lámpás, azaz fényforrás csak egy van. ez pedig Istennél van, Isten az. Az Igazságról volt szó, és annak valódi forrásáról. Akkor értsük úgy, hogy tükör van nálunk, sőt, mi magunk vagyunk azok, cselekedeteink, szavaink által. A fény hordózói, ragyogtatói lehetünk, de a forrása nem mi vagyunk, hanem a Teremtő Isten. A Holdra is mondják, "Világít a Hold", holott a Hold nem világít, csak a Nap fényét tükrözi vissza. A mondandó lényege a fontos egyébként is, és ez maga a fény. A fény, mely, ha nálad van, nem arra való, hogy rejtegessed, hanem hogy utat mutass másoknak vele, akik rászorulnak, mert sötétben botorkálnak. Azért kaptad! Ha kérik tőled, hogy világíts nekik, hogy lássanak, vajon elrejtenéd-e? Azt a fényt, melyet te is úgy kaptál. Ingyen.

Az elefánt példázat sem azt célozta volna, hogy a farka száraz ág, vagy sem, hanem azt, hogy a töredékes ismeretünk, és a térben, gondolkodásban elfoglalt helyzetünk okán, más és más szeletét látjuk a valóságnak, az igazságnak. És még azt is, hogy ez a más nézőpont se több, se kevesebb a másikénál, nem kizárja a másikat, hanem kiegészíti azt. Együtt! Vagy, ahogy Te mondtad, Közösen! Tudod.