Ezt írod:"Lámpása is mindenkinek van, nem csak a 7 törpének (bocsánat) meg a 12 tanítványnak, csak többnyire elég nekünk az ego elemlámpa fénye."

Jól látod, mindannyiunknak van lámpása, és azt is hogy önmagában csak az ego torz, sápadt fénye világít. Ezért is szerettem volna szemléltetni, hogy a lámpásaink csak akkor világítanak tiszta, erőteljes, mások számára útmutatással szolgáló fénnyel, mely, ha követjük, mindenki számára épülést ad, ha az Atya fényét tükrözi vissza.

Ezt írod:"„Ti vagytok a föld sója" ez épp "engem" támaszt alá, ha nem értelmezzük ennyire só, ill. szó szerint. ...tudom hogy európában nem illik elrugaszkodni a föld sarától, és a ráció szellemi botjára támaszkodva kell járni...ezért az általam felvetett értelmezés elfogadhatatlan."

Nem. Nem elfogadhatatlan az általad felvetett értelmezés, én csupán, (talán) kiegészítettem a saját nézőpontommal, de ez nem jelenti azt, hogy amit én nem, vagy másként látok az megingathatatlan eleme volna a valóságnak. Nem az, csak egyetlen szelete. Engem nem támaszt alá az előbbi ige, hanem az én szemszögemből látszik alátámasztani, egyik a másikat.

Egy ősi indiai történet jut eszembe, fejből már pontosan nem tudom. A lényegét, ami talán épülésünkre szolgál, viszont igen. Tíz indiai vak bölcs próbálja tapogatva definiálni, mi is az elefánt. . Egyikük, aki az elefánt farkát fogta így szólt; „Az elefánt egy kiszáradt ág.” A másik, ki a lábát fogta, így felelt; „Az elefánt egy hatalmas oszlop.” A harmadik, aki az elefánt ormányát fogta ekképpen válaszolt; „Az elefánt egy hatalmas tömlő.” Nem, mondta a negyedik, aki az elefánt agyarát tapintotta; „Az elefánt egy hatalmas, hegyes tőr.”

Így vagyunk mi is az igazsággal, mely összességében Istené.