>Milyen volt a melo a szipolyokkal?<

 

Nagyon vegyes. Határidőkért nem lelkesedtek, amúgy jellegében személytelen, csaknem rideg (szokatlan volt, több hasonló projekten dolgoztam Pakisztánban, Ceylonban [Sri Lankán], ott személyes kapcsolatok alakultak ki, meghívások, elvittek ide-oda, itt semmi. Heti 6 nap munka, viszlát hétfőn).

Azért érdekes és tanulságos egy ilyen világ belülről, nem túristaként. Az igazi elégedetlen egy másik kollega volt az intézetben, szintén jövevény mint én. Dél Indiai születésű, de egyetemre Franciaországba ment és ott is maradt, szóval ide már több évtizedes franciaként érkezett. Hát ő teljesen ki volt borulva egykori honfitársaitól.

 

Amikor végeztem náluk, akkor vedlettem át túristává és néztem szét India más részein is, bár nyilván hülyén festhettem a cipelt note-book táskával (miként Drugics is cipelte mindenhová Melanie-t, a létráját...).

 

P.S. A tavalyi Alaszka-Yukon turnét egy még hosszabb európai követte most nyáron, ha érdekel, a Dél-Franciaország topicban találod.

Idén nem volt alaszkai 'kötelezettség' - hogy értsd: nem úri passzióból járok Alaszkába, lányom bírt oda férjhez menni 10 éve egy eredeti 'interior Alaskan' sráchoz, és most augusztusban ők jöttek.

 

Üdv: RlCh