"de vmi egyformaságról írtál...hogy ha ez meg az lenne akkor sem gondolnák egyfomán

ebből első körben nem tolerancia jutott eszembe... részedről...hanem sokkal inkább az egyforma igazság iránti óhaj sóhaj"

Bennem van tolerancia a hitbéli másság iránt, nem erre gondoltam. Azokra az önjelölt kinyilatkoztatókra, az utolsó 150-200 év karizmatikus vallási vezéreire, és vak követőikre, akik a rajtuk kívülállókat "lesátánozzák". Nekik teljesen mindegy, ha úgyanúgy is értelmezed az Atya számodra felfogható személyiségrészét, mint ők, akkor sem értenének egyet veled, mert nem őket követed. Szerintem úgymond "igazi keresztények" akár minden keresztény vallási irányzatban is lehetnek/vannak. Gyümölcseikről lehet megismerni őket, Isten pedig úgyis látja a valóságot, ki méltó a szeretetére erejéhez mérten, és ki nem.

Nem bűn, ha minden vonatkozásában nem látjuk egyformának az Atyát. Vannak Pálnak nagyon is jó megfogalmazásai, nemcsak a törvényt hangsúlyozta mindig, de jó meglátásai, levezetései is voltak. Ha nem így lett volna, elbukott volna az Akadémián, legalább is névtelen senki maradt volna. Ezzel szemben ő Gamáliél legjobb képességű tanítványa volt, ha farizeus marad, magas rangú tanító válhatott volna belőle. Szóval annyit mondott, hogy töredékes az ismeretünk. És ez milyen találó! Amit te írsz az Atyáról, az igaz, de van aki mást, mást is lát belőle. Nem azért, mert több nálad, hanem mert a "töredékes ismeret" más mozaikja van a birtokában. Nem rossz meglátás, sőt bármire vonatkoztatható, mert individuális lények vagyunk. Emberek, de már csak a térben betöltött más helyünk kapcsán is más nézőpontunk, rálátásunk van a dolgokra. Hát még az életünk során megélt események, a környezet, és mindezekből való okulás, más és más eredő bontakozik ki. Nem ez a döntő, hanem amire használjuk. Ha önmagunk és mások épülésére mondunk, írunk, teszünk dolgokat reggeltől estig (mégcsak nem is kell perfekcionista módon, hibátlanul végezni, elég a képességeink, lehetőségünk szerint), akkor Isten előtt ez is elég, nem kell folyton a törvényt bújni, rettegve, vajon jól csináltam-e betű szerint.
Isten a szívek és vesék vizsgálója, neki gyarló mivoltunk is elég lehet, az indítékot, a szívünket figyelve.