Molnár Rózsa
Őzek

Ezüstmintázat futja át a réteket reggelente,
ha rájuk les a Nap, unott felhő-pólyái mögül...
 
Valahol kislány énekel,
kristályízű vizet isznak az őzek,
lábukon a testmeleg barna vibrálás...
A létezés makulátlan szépei ők,
ahogy állnak,
és riadalom csípteti a fülük hegyét.
 
Évezredek gén-fogai rágták idegeikbe magukat.
Örök készenlét az életük.
 
Velük kegyes volt az Úr.