Az életben rengeteg olyan döntést hozunk, illetve rengeteg olyan döntésbe vagyunk kénytelenek belemenni, mely alapelveinkkel ütközik, de az adott körülmények között mégis meghozzuk.

Hiába szeretnék tömegközlekedési eszközzel munkába járni, ha a munkahelyem és lakhelyem között nincsen használható tömegközlekedési eszköz, illetve a munkahelyem a gépkocsim használatára igényt tart. Sajnos autóval járok dolgozni. De minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ha már így van, akkor a lehető legjobb kihasználtsággal és a lehető legkisebb km-rel fussun az autó.

Hiába szeretnék visszaváltható csomagolásban venni tejet, ha egyszer nem lehet kapni. Sajnos nejlonba csomagolt tejet iszik a családom. De minden tőlem telhetőt megteszek, hogy háztartásom a lehető legkisebb mértéken tartsa az eldobós csomagolások szintjét.

Hiába szeretném, hogy egyes pártok és egyes pártvezetők ne uralkodjanak az embereken, hanem valódi képviseletet gyakorló döntéshozóink legyenek, ha a körülmények ezt nagyban nehezítik, vagy akár lehetetlenné teszik. Sajnos a számomra fontos közösségi gondolatok a választók nagy részéhez el sem jutnak. De minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy a demokrácia ne egyesek játékszere legyen, hanem a közös ügyeink intézéséhez szükséges játékszabály.

Ha mások lennének a körülmények, mások is másként döntenének. Most ilyenek vannak, mégha gyakran nem is szeretjük a körülményeket. Kérdés, hogy ki milyen irányban képes tenni, és ki milyen irányban tesz a körülmények megváltoztatásáért.

Attól még persze a fő kérdés az marad: az, akinek módjában áll a körülmények birtokában másként cselekedni, az miként dönt.

Az áthallást szabadjára engedem.