Nem hangsúlytalan tiltásról beszéltem, hangsúlyosról, de megkülönmböztettem a tiltást a parancsolattól. Ugyanis a tiltások nem engedelmeskedést jelentenek, hanem korlátozásokat, mivel nem azt jelentik ki, hogy mit cselekedjen az ember, hanem azt, hogy mit ne cselekedjen.

 

Több helyes fordításban nem is úgy hangzik az idézett rész, hanem a következőképpen:

1 Mózes 3,11:

 "... Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?"

 

Az aznapi halál ígérete ugyan kilátásba volt helyezve, de Ádám és Éva önmaguk kimentésével a halál nem következett be. Egyébként is a halál jellege a jó és gonosz tudás fájának megértése nélkül  csakis téves következtetésekre fog vezetni, ahogy pontosan ezt látjuk a keresztény írástudók magyarázataiból, akik a jó és gonosz tudásának működését, jelentőségét, következményeit teljesen figyelmen kívül hagyják. A bűnt az engedetlenségből vezetik le, holott egyáltalán a bűn megszületéséhez a jó és gonosz tudásával való rendelkezés szükségeltetik. Mivel az engedetlenség pontosan a jó és gonosz tudásának gyümölcséből evés előtt elhatározódott, ezért Ádám engedetlensége nem lehetett bűn.

 

1. A hazugság vádja mindaddig nem állítható fel senkinél, amíg a szándékos félrevezetés gyanúja fel nem merül. Az Édenkert történetben a dolgok másképpen alakulása (tehát hogy az emberpár mégsem halt meg) a körülmények másképp lezajlásával is magyarázható (a felelősség áthárítása Ádámról Évára, Éváról kígyóra).

 

2. Isten önzésének feltételezése is csak a történet meg nem értése alapján vélhető. Ha ugyanis Ádám megóvását látjuk a  tiltásban, akkor nem az önzés, hanem a gondoskodás igényét olvashatjuk ki a történetből, nem pedig az önző érdeket, ahogy kikövetkezteted.

 

3. Senkinek a gonoszsága egy kérdésből nem állapítható meg, te pedig itt kérdést teszel fel. Hogy miért nem borított rá fátylat Isten az csak azért van, mert nem befejezett tényről van szó, hanem folyamatba lépett ügyről. Fátylat pedig csak befejezett ügyre lehet borítani.

 

4. Hogy Isten cselekedeteit, tehát a kiűzetést és a föld megátkozását büntetésként kell kezelni, az abból az egyszerű tényből kétségbe vonható, hogy Ádámék nem követtek el bűnt. A jó és gonosz tudásának birtoklásával elkezdődött egy folyamat, amely mellett még sem az örök élet fájáról nem szakíthatnak, sem a paradicsomi élet részesei nem lehetnek. Ennek magyarázata tehát nem Isten önkényével, hanem a jó és gonosz tudásának a jelentőségével magyarázandó.

 

Viszont ennek a helyzetnek a megoldására már 2000 éve ven receptünk, hogy senki nem él vele, az az ő dolga. Mert Jézus pontosan ennek a problémának orvoslására hozott megoldást, mivelhogy az igazság megismerése az egyetlen járható útja annak, hogy a jót és gonoszt az ember helyesen különböztesse meg. Pál azért vezette tévútra a kereszténységet Jézussal szemben, mert a hit általi megigazulást hirdette, azaz nem az ember tesz különbséget a jó és gonosz között, hanem azt készen átveszi a hívő az írástudók írásmagyarázataiból. A hit által ugyanis éppen olyan kiválóan lehet meghamisulni, és ez pontosan a hívő igaz és hamis közötti különbségtételre való képtelenségéből származik. De Jézus a megigazulást az igazság megismerésétől tette függővé, amely valóban annak megértésével a hamis jó és hamis gonosz felismerése világossá tud válni az egyén előtt.

 

Ádám által jött a jó és gonosz tudása a világba, de Jézus által lett az igazság.