Ezt írod:” Azért a következő okfejtésedben eltérsz a tárgytól, (mármint, hogy én) mert Ádám engedelmességét, hűségét kifogásolod, holott ez meg sem volt követelve tőle. Ami meg volt tiltva, az a jó és gonosz tudásának fájáról való evés.”
Nem az engedelmesség, hűség volt egyetemesen megkövetelve, hanem a tiltás, a tiltó parancs betartása jelentette az engedelmességet, lojalitást és a tiltó parancs megszegése jelentette az engedetlenséget, hűtlenséget. Egyetlen határozott cselekedet tiltása volt meghatározva, Isten nyilván feltételezte, hogy ezt azért megértik. Ahhoz elég világos, érthető, „szájbarágós” volt a parancs, hogy ne kelljen sokat gondolkodni rajta, mit is vár el tőlük a Teremtő. Ha utasítás van arra, mit cselekedjenek, és nem teljesítik, az is engedetlenség, ha utasítás van arra, hogy mit ne cselekedjenek és megszegik, az is engedetlenség. A tiltásnak is vannak fokozatai. Pl.
„Szépen kérlek, ne tedd ezt, mert bosszant!”
„Figyelmeztetlek ne tedd ezt, mert elfenekellek!”
„Megparancsolom neked, hogy ezt ne tedd, mert ha megteszed mégis, az életeddel fizetsz érte”
Az lehetetlen, hogy egy nyomatékos követelést, parancsot, amely életveszélyes figyelmeztetéssel, sőt mondjuk ki életveszélyes fenyegetéssel van alátámasztva, Te csak egy hangsúlytalan tiltásnak, egy jó kis ejnyebejnyének lássad, amelynek a megszegése semmiféle komolyabb következménnyel nem jár, a Te olvasatodban ilyenről szó sincs. Ne haragudj, de ez már veszélyes szint!
Még egyszer a versidézet:” Mózes első könyve 3. fejezet 12. vers "Az Isten erre azt mondta: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt PARANCSOLTAM, hogy ne egyél?"
Tehát parancs hangzott el, nem szelíd, hangsúlytalan kérés, nem gyengéd tiltás, hanem vagy-vagy.
Maga a parancs, és annak megszegése nagyon súlyos kérdéseket vet fel. Olyan súlyosakat, hogy Isten nem hagyhatta válasz, következmények nélkül. És ezt nem keresztény tanítás szülte, hanem már több ezer évvel előtte megtörtént.
1: Isten hazugsággal lett megvádolva, ami a Világegyetem alkotójával szemben türhetetlen.
2. Isten szándékainak a tisztasága kétségbe lett vonva, mondván önző okból, érdekből nem adta meg azt az embernek, amit meg kellett volna adnia, ha tényleg jót akar.
3. Isten gonosz, mert, ha már megtörtént a „gyümölcsevés”, miért nem borított rá fátylat önként korrigálva az egészet, pl. „Ami megtörtént, megtörtént, ott van az élet fája, egyetek arról is!”
4. Isten kegyetlen zsarnok, egy önkényúr, mert csak a büntetést tudta megoldásként alkalmazni, holott a nagylelkű megbocsátás sokkal igazságosabb, követendőbb lett volna.
Ennek a helyzetnek, kérdéskörnek a megoldása annyira bonyolult, mélyreható, hogy folyamatában mid a mai napig, és még jó ideig a jövőben is tartani fog.
