Ezt egy kicsit pontosítanám.

 

A jó és rossz tudása feltételezi, hogy tudunk mérlegelni, el tudjuk dönteni, mi a jó, és mi a rossz.

 

Eddig jó. Ez ugyanis megköveteli az értelmet.

 

Kellő értelem nélkül jó és rossz tudása nem is létezik, csak a hit benne, hogy nekünk ilyen tudásunk van

 

Ez viszont hibás. Létezik kellő értelem nélkül is tudásunk jóról és rosszról, csakhogy az lehet hamis. Az ilyen tudást pedig pontosan hit által sajátítja el az ember, ugyanis a hit az ami elfogadtatja nem pedig megérteti a jó és gonosz küzötti különbséget.

Tekintélybe bízva, hit által elfogadva ugyanis az ember feltételezi, hogy biztos igaza van annak, akitől éppen a megítélés szabályait átveszi, ezért a jóról és gonszról való tudása kialakul, van neki, de lehet totálisan téves.

 

Ezt a téves verziót lehet feloldani az elme megújításával, amelyben az igazság szerepe kezd el növekedni. Az igazság megismerése és megértése folyamán a jóról és rosszról alkotott téves elképzeléseink folyamatosan kijavulnak.