Valóban többnyire az ideológiákban a kidolgozott axiómarendszerek alapozzák meg az igazság fogalmait. Pont ezt hozom le a hétköznapok szintjére, és az életből veszem a valódi igazságokat. Mivel az élet állandóan változik, ezért a hétköznapokban megfigyelt igazságok pontosabbak, mint az axiómarendszerekben megállapított igazságok. Ennélfogva, aki a tapasztalatait feldolgozva érti meg a környezetét, sokkal előrébb fog jutni, mint aki axiómarendszerek alapjáról próbálja tapasztalatait megítélni, megmagyarázni. Mivelhogy egy axiómarendszer sem képes az ember egyéni életének helyzeteit helyesen megítélni, azokat arra csak rá lehet kényszeríteni, ezért azok a megítélések, amelyek axiómarendszerekből származnak, inkább konfliktusokat teremtenek a környezettel, mint megoldásokat. Miért, mert az axiómarendszerek mindig merevek, éppen ezek adják holt voltukat. Az életet ennélfogva csak azok közé az igazságok közé lehet szorítani, és így a látszat azt mutatja, hogy létező igazságokról beszélnek, valójában ez az élet korlátozását és lebénítását eredményezi.

Ha valakinek igaza van, mert odafigyel a tapasztalataira, attól még nem válik Napóleonná. Viszont azok se legyenek büszkék, akik ilyen általános Napóleon igazságok mögé bújva gondolják magukról, hogy őket is az naggyá teheti.