Kedves Mindenkik akik itten szóltok hozzá!

Nekem már elég régen a szakmám az, hogy mindenféle olyan emberekkel foglalkozom munkailag, akik klf. terheléseket és nem terheltségeket kell hogy elviseljenek. Nem picologús vagyok, de azt is tanultam.
Szóval a lényeg: az emberek alapvetően két formában dolgozzák fel az őket ért terheléseket:
1. kiadja magából (ordít, valakivel, felrúgja a szemetes, falhoz vág egy tányért stb.) és ezzel a dolog kb. le is van rendezve. Ez a fajta aztán később igen ritkán kezd el ámokozni.
2. Minden trutyit magába folyt meg és és természetesen nem képes feldolgozni és kiüríteni. Innen már csak kétfelé lehet távozni, a Vészhelyzet magyar megfelelőjébe, már ha fogadják a pasast szívinfartusilag, vagy a diliházba, amit megelőzhet egy ámokozás.
Ebben a szituban azt kéne először kideríteni, hogy mi volt az elmúlt években, mi az ami felhalmozódott és ki tehetett volna azért valamit, hogy az a bizonyos pohár időnként ki is legyen ürítve (Wágnerkám ne is reménykedj, sörről most szó sincs).
Záróilag megjegyzem, hogy a felszínes sebek is azt mutatják, hogy ha a mélyben is, de működött a szocializálódás kialakította önkontrol, mert nem is volt komoly seb. Az ilyennek meg előjele csak annak a számára van, aki komolyan ismeri és megszelídíti a célszemélyt (Kis herceg után szabadon) és után oda is figyel rá. Ha ennek a szerencsétlennek lett volna kis hercege akkor erre sor sem került volna.
A Pokorni meg meg ne csináljon ebből ingyenreklámot magának, hanem inkább rendezze a pedagógusok bérét, hogy legyen kiből válogatni. Igaz, ez utóbbi sokkal nehezebb.
Bocs burjánért.