Szörnyeteg Lajos,
nyugodtan szüld meg azokat a lurkókat, és hidd el, nem ez az általános pedagógus magatartás. A tanerők színvonalával, oktatási, fegyelmezési módszereivel szemben nyolc éve vannak kifogásaim, de az itthoni légkör -remélem- kompenzálja az iskola hiányosságait. Azért, ha visszagondolsz, Neked is voltak kedvenc tanáraid, akiket tiszteltél, esetleg szerettél is :-)
A konkrét esethez: a vizsgálat lezárása előtt legkevesebb etikátlan beazonosíthatóan megjelölni a gyanusítottat. Pláne az családját is belekeverni...
A mai hírekben beszéltették a tanítónő kezelőorvosát, akihez_pszihiátriai_kezelésre_járt!! Az utolsóra már nem ment el, rohamozott. Ki állíthatta volna le? Tudta-e az igazgató, hogy klinikai eset a beója? Eltiltotta-e az orvosa a munkájától? Vagy azt gondolták, "oda" jó lesz? Milyen képességek kellenek egy gyógypedagógiás napközis felügyelőtanárnak (nekem egy nyugdíjas balerina volt anno, de szerettük, mert sokat beszélgetett velünk)? Szükségből vagy "hivatásbtudattól hajtva" vállalta a hajdúhadházi munkát?
Majd meglátod, a saját, vállalt-akart poronty is fel tudja hergelni az embert, amikor nagyon nehéz toleránsan, "felnőttként" viselkedni. Egyik osztálytársamból pedagógus lett, otthon, a falujában kezdett tanítani. Megkérdeztem, hogy bírja. A válasz: Miért idegeskedjek azért, mert másnak hülye gyereke van??! (Na jó, ő férfiember, és már nem ott tanít) Azóta, engedelmével, használom, akkor is, ha az a "gyerek" már nagyapókorú... Gondolj bele ;-)
Üdv
Pohi