Jó reggelt Restisek!

 

Kösz az érdeklődést Dettyke. Álljunk még meg egy kicsit Franciaországnál. Nos, csodálatos két napunk volt Besanconba. A szálloda előtt volt a buszmegálló, amely bevitt a belvárosba.

A város egyik csodája a Le Dubs folyó, amely majdnem, hogy körülveszi a belvárost. Jobbról érkezik (Svájc felől) és miután több mint egy fél kört tesz a város szívébe, balról elhagyja a várost. E szakaszon, csodálatos hidakon lehet ki/be sétálni a „centre de ville”-be. A lakóság igazi „konglomerátum”-ból tevődik össze. A fehérek mellett sok a fekete, az arab, de még ázsiai is látható. Érdekes, hogy nem igazából érezhető a feszültség e sok csoport között, habár ha a szemükbe néz az ember, valahol a retina mélyén van ott valami.

               Ami megfogott, az a fekete nők szépsége. Olyan szépek, hogy az ember nem tudja levenni a szemét róluk. A szépségűkhez párosul egy olyan „vad” büszkeség így a kettő együtt egy Vénuszi hideg, merev, csodálatos kompozíciót alkot. Pár ilyen vad szépséggel sikerült szóba keverednem és az a benyomásom, hogy nem csak szépek, hanem okosak is. Azt sugallják, hogy részükről legyen már elég a WC-k mosással, a takarítással. Ez a szüleik vagy nagyszüleikhez tartozik. Ők már a francia nemzet része is más igényekkel rendelkeznek. Mit nem adtam volna egy ilyen széplányt, ha le tudtam volna fotózni, de a mostani körülmények között ez csak álom maradt.

            Egy másik érdekes dolog, ami megfogott, a LAZASÁG. Erre csakis a franciák képesek. A lazasággal párosul a DIVAT. El nem tudom mesélni, milyen lazán de divatosan öltöznek az ottaniak. Ezt látni kell. Több üzlet/butik meglátogatása után megértettem, hogy ott a „cuccok” teljesen más dimenzióban készülnek. Ott minden jól áll az embereken.  Ha egy darab rongyot felvesznek, az is „menő”. Ez van.

            Úgy döntöttünk, hogy Besancont már nem az A36-os autópályán hagyjuk el, hanem az N83-on. Ez egy főút, amely a Le Dubs és egy másik folyó mentén kanyargósan elvisz minket majdnem Lyon-ig (Névszerint Bourg en Bresse-ig). Onnan pedig a három sávos autópályán – felgyorsulva – közelítjük meg a végcélt, Costa Blancat.  Jó választás volt, mert csodálatos táj tárult ellőnkbe. Ennek az útszakasznak a neve: „Le Route de Vin de Jura” Ez a jurai borvidék útja. Kezdetben az út mindkét oldalán szép legelőket látunk tele kérődző tehenekkel. Olyan csend és nyugalom árad e vidékről, hogy a szám tátva maradt. Kis falvak sorakoztak fel. Csak pár kőház itt vagy ott. Mindenhól bór és sajt kóstolok az útmentén. A térképet nézve kb. 45 Km-re voltunk a svájci Alpoktól. Amint haladtunk előre, a táj változott. A magas hegyek lecserélődtek dombokra és megjelentek a szőlőültetvények és a nagyobb községek. Nemsokára elbúcsúztunk e szép tájtól, de megfogadtuk, hogy hazafelé szintén ezt az útvonalat választjuk. Így is történt. Nem mindenről készült fotó, ugyanis a másik kezembe volt a videóm.