Pedig fontos a különbség.

Mert mig a személyi engedelmesség a zsarnokság vagy önkény feltételeit teremti meg, addíg a törvényekben megszabott parancsoknak való engedelmesség egy kétoldalú szövetség megvalósulásának a feltételeit teremtette meg.

Izraelnek adott törvények az utóbbi célt szolgálták.

Tehát abszolútt azt jelenti ez, hogy az engedetlenséget én egyáltalán nem tartom bűnnek, hanem csak azt, amikor a parancs bűn meghatározására vonatkozott. Parancsot adni azonban lehet olyanra is, ami nem bűn, tehát cipő pucolására, vagy alma evésére is adhatnak parancsot, vagy egy cipő ki nem pucolására, vagy egy gyümölcs meg nem evésére is, az nem azt jelenti, hogy a parancs egy bűnt tilt meg.

Ilyenkor lehet azt mondani, hogy a parancsszegés helytelen volt, de nem követtek el vel bűncselekményt.

Mondok egy példát. A gyilkosság bűn, mert emberi életet közvetlenül kiolt. A ne ölj azért egy bűnre vonatkozó parancsolat.

A cipőpucolás megtagadása azonban nem bűn, mert megtagadásával nem oltasz ki emberi életet tehát a cipőpucolásra vonatkozó parancsolat megszegése lehet helytelen, de nem bűnös.

 

Visszafelé következtetve, amikor a törvényekben megszabott engedelmességen túli engedelmességet követel valaki,akkor az már az önkény uralmát jelenti.

A kereszténység pont abban hibázik, hogy a Mózesi törvényen túli abszolút engedelmességet követeli meg, ezen keresztül minden engedetlenséget bűnnek minősít, jóllehet maga az Isten az ember szabadságát szeretné hogy hirdessék.

Ráadásul a Mózesi törvények alól való felszabadulás is ki lett nyilvánítva Pál apostolon keresztül, ezért bárminemű engedelmességi követelése eleve hibás irányt szab a keresztény elvárásoknak.

Duplán ráadásul a Mózesi törvényekben megfogalmazott engedelmeskedési elvárások csak a zsidók számára adattak, akiknek erre vonatkozóan külön szerződésük volt, tehát a pogányokat ebbe bele kényszeríteni alapvetően téves dolog, amikor a szerződés sem vonatkozik rájuk, sőt mára már érvénytelenné vált maguknak a zsidók számára is.

 

Visszatérve Ádámra alapvetően hibás az a gondolat, hogy az engedetlenségük lenne minden bűn gyökere, mert amikor az engedetlenséget eldöntötték, vagyis amikor a keresztények által minősített bűnt elkövették,  még nem ettek a jó és gonosz tudásának a fájáról.  A bűn a keresztény írástudók fényében egyáltalán nem a jó és gonosz tudásának megszerzése volt, mert az engedetlenségi döntés előbb született, mint ahogy a bűn elkövetését a  gyümölcs megevéáséből fakadó hatásaként azt lehetővé tette volna. Magyarul az Ádám már azelőtt bűnös volt, mielőtt a fáról szakított volna, és nem attól lett bűnös, hogy a fa gyümölcse azt kiváltotta volna.

A helyes megfejtés tehát az, hogy Ádám nem vétkezett az engedetlenségével, mert a jó és gonosz tudásának megszerzésével váltak csak lehetővé a bűnös cselekedetek elkövetése.