Huszadik és harmincadik életévem között tele voltam gyakorló pedagógus ismerősökkel, barátnőkkel, feleséggel, stb. Ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége azért ment tanár/tanítóképzőbe, mert a Bölcsészkarra/TTK-ra nem vették (volna) fel őket. Tehát eleve frusztráltan indultak. Aztán azt vettem észre rajtuk, hogy néhány év tanítás után szinte mindegyiknek lett egy kis neurózisa. Nem azt mondom, hogy tök idegbetegek voltak, de hajlamosak lettek egy jó kis depire, kedélyhullámzások, kitörni vágyás a megszokottból, ilyesmi. (Kb. a fele otthagyta a pályát, aki maradt, az is "meggyógyult" később.) Ez a maca valószínűleg ab ovo labilis, agresszívitásra eleve hajlamos volt (mint mindegyikünk, csak méginkább). Következtetéseket levonni ettől kezdve könnyű... Szerintem ez a nő nagyon beteg, remélem nagyon hosszú ideig nem szabadítják ránk. Sajnos nagyon sok példa van mostanában arra, hogy "gyógyultak" ölnek.