Istentől determinált, sőt, más módon is, de ebbe most nem akarok bővebben belemenni. A szocializáció azonnal elkezdi rombolni a tudatra ébredt fiatalt is, s nagyon nehéz kivonnia magát emiatt egy-egy normális emoreusnak is az "emoreusok gonoszságának betelési" folyamata alól. Ábrahám idejében még Eskhol, Mamré és Áner meg tudta tenni (1. Móz. 14,13.24.), de mintegy 500 évvel később már az emoreusok gonoszsága egy az egyben betelt, s egy az egyben a gonoszságuk miatti elpusztításra várt az egész nép.

 

Kérdés az, hogy az önálló tudattal még nem rendelkező kisgyermekekkel mi lett?

 

Szerintem Ők nem kerültek a pokolba, mert tudat nélkül lévén még tudatosan nem vétkeztek Istennel szemben. Emiatt jobban jártak az üdvösségük szempontjából, mintha megérték volna a tudatra ébredésüket. Pál azt mondja ezzel összhangban, hogy a vétkezéssel hat el a bűn mindenekre (Róma 5,12.). Márpedig Ők nem vétkeztek az Istenről való teljes tudatlanságuk miatt.

 

Ahogyan a Sziámi mondta egykor a tudattal rendelkező emberekről:

 

"Nem tudom kivonni magam az erőszak hatása alól!"

 

vm