Besanconi beszámoló: Nos, augusztus 19-ét írunk. Az A36-ról (autópálya) közelítjük meg a várost. Vagyis Németország felől érkezünk. Az égen gyülekeznek azok az eső felhők, amelyek a következő napon Budapestet ostromolják. A www.viamichelin.com -ról kinyomtatott térkép szerint közelítjük meg a várost. A szállodánk: Balladins valahol a város túlsó falén van. Alig terünk le az A36-ról, máris pokoli esőben van részünk. Otthon valami 16 körforgalmat számoltam össze. Légi felvételek birtokában remélem, hogy szerencsésen megérkezünk a szállodába. De a valóvilág másképp fest. Már az második körforgalomnál rossz irányba indulunk. Hamar felismerjük a hibát, amit egy helyi lakós is visszaigazol. Sebaj, vissza az indulási ponthoz és irány az a gyorsforgalmi út, amely majdnem a hotelig vissz. De sajnos a dolgok nem az általunk tervezett forgatókönyv szerint történik. Több km. megtétele után az utunk befejezetlennek bizonyul. Az eső és az erős szél megnehezíti a tájékozásunk képességét. Az út egy körforgalom után a semmibe vissz. Vissza az elindulási pontig. Újból nekivágunk, és újból oda kötünk ki.  Ezek szerint a Route planer nem tájékoztatott, hogy az általunk kiválasztott utunk befejezetlen. A harmadik nekifutáskor már a ’Centre Ville” – a központ felé indulunk. Be is érkezünk a központba. Jobboldalon egy nagy Parking. Ott  a szálloda iránt kérdezősködök. ’Je ne suis pa pour Besancon”, Je ne coneé pas! Tehát senki sem tud semmit. Felhívom a szállodát: Monsieur Gerard, se suis ici on Besancon mais c’est treé didicille tu vené a votre hotel!  Mondom neki: ha másfélóra alatt nem leszek ott, kérem , hogy törölje a foglalást mert indulunk tovább Spanyolországba. Végre egy fiatal pár eligazít. De alig egy km. után megint bajba vagyunk. Szombat délután, esős időben, alig van ember az utakon.  Egy videotéka előtt egy srác kölcsönözni kíván. Itt az alkalom, hogy segítséget kérjek. Fáradtak vagyunk és ingerültek. A szállodáról nem halott de az általam említett „ Les Policlinique – SZTK-k” már mindenki hallott. Hiába próbálja elmagyarázni már harmadszor is a helyes utat.  Feladom. Szemeimben látva az elkeseredésemet, azt mondja, hogy kövessük. Na végre! És elindulunk Fabian után, aki kb. 15-18 kilométert megy előttünk. Egy körforgalomnál megtekintek egy kis táblát a hotel nevével, de ő még hajt pár szász métert. Megérkezünk az SZTK-hoz. Behúzunk egy parkolóba. Fabian nem akarja elfogadni az általam felkinált Eurót a fáradságért, ezért elkérem a mobil számát és megígérem neki, hogy tartsuk a kapcsolatot, és szívesen várom a mi kis hazánkba. Most visszagyalogolok a körforgalmig tájékozódni. Még mielőtt odaérek, egy buszt látok a végállomásban. Egy kis eligazítást kérek a buszsofőrtől, aki miután megtudja, hogy „Ah, vous est pour Hongrie?”, még kedvesebb lesz velem. Szerinte van egy szálloda nem messze innen, de nem tudja a nevét. Mivel odakint esik az eső, megkér, hogy maradjak a buszon, mert ő kitesz az SZTK-nál. Épp a két megálló közt van a „ ici est notre Voiture et ma fame” Felajánlja, hogy ha a nejem jön a busz mögött, ő elvisz odáig. A buszon mindenki nekünk szurkol. Megköszönöm a kedvséget, de most már remélem, hogy megtaláljuk. A kedves sofőr azért biztosra akar meni, ezért további útbaigazításokkal lát el: Maguk előtt van két körforgalom. A másodiknál jobbra mennek. Folytatják egy fasormentén. A szálloda a jobboldalon lesz de még nem közelíthető meg……… tovább egy újabb körforgalom, ott visszafordulnak, újabb fasor de még mindig nem közelíthető meg (ez a másik menetirány). Be kell menni a szálloda mögé, mert ott a parkolója. Megérkeztünk. Ideje elgondolkozni nem-e kell vásárolni egy GPS-t.?

 

            A Szálloda jó és relatív olcsó. A város csodálatos. Az emberek? Az emberek NAGYON barátságosok. Jó itt lenni.

 

Folyt köv.