"... noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket." (1. Kor. 9:19-22)

Ha valamit kívánatosnak tapasztalunk az életünkben, akkor azt mindig meg akarjuk osztani azokkal, akiket igazán szeretünk. Így van ezzel Pál apostol is, aki a fenti sorokat lejegyezte. Azt mondja, hogy számára minden ember igen fontos, így mindenkivel meg akarja osztani azt, ami számára a legértékesebb, mégpedig a boldog örök életet. De nagyon jól tudja, hogy minden ember másképpen szólítható meg... Ezért ha szót akarunk érteni egymással, akkor alkalmazkodnunk kell, és ez nem képmutatás, ha az önzetlen szeretet késztet bennünket erre.

De hogyan tudná bemutatni Isten az Ő bennünk lakozó szeretetét mások számára, ha áthidalhatatlan mélységek választanak el bennünket egymástól?

Ha valódi szeretet munkál bennünk, akkor mindenkinek azt fogjuk adni, amit szívesen elfogad tőlünk, mert csak ebből tudja megérteni tettünk okát, ami nem más, mint a szeretet... Úgy tudunk egymáson segíteni, ha élvezzük egymás bizalmát, de ez csak ott alakulhat ki, ahol nincs gátja. Ilyen gátak a vallási-, társadalmi-, a nemzetiségi-, és a korosztályok közötti éles elhatárolódások is. Komoly alkalmazkodással áthidalhatóak az előítéletek, és ezek az elhatárolódások... de ez csak akkor sikerülhet, ha a tiszta szeretet késztet erre, mert ha nem, akkor képmutatássá korcsosul a jó szándék.

Aki Krisztust követi, az nem beszél "magas lóról" másokhoz... Akit a szeret vezet, az az embertársai érdekében eltűri a számára hiábavaló és nem kedves dolgokat is, de csak addig, amíg az örök élet elnyerése szükségessé teszi. Hiszem, hogy ez az alkalmazkodás csak az Isten tanácsait megtartva tölthető be úgy, hogy valódi haszon származzon belőle...

"... nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, a ki kegyelemben gazdag mindenekhez, a kik őt segítségül hívják. Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (Rm. 10:12-13)