Most olvasom Jens Bjerre "Kalahári" című könyvét, abban leltem rá erre az érdekes eszmefuttatásra:

Az antropológia egyik legnagyobb problémája a most élő emberfajok közvetlen őseinek felkutatása. Lehet, hogy az egyik-másik ős még most is él. A darwinizmus százéves jubileuma alkalmából Korovikov, az ismert orosz tudós érdekes gondolatokat közölt az emberiség fejlődéstörténetére vonatkozóan.

Egyátalán nem tekinthető fantasztikus ötletnek - mondotta - hogy nehezen megközelíthető vidékeken olyan emberekre bukkanunk, akik az emberiség hosszú fejlődésének alsó fokán állnak. Emlékeztetett a Himalája szörnyűséges havasi emberére, amelynek felkutatásán számos expedíció fáradozik. Az egyik feltevés szerint a havasi ember csimpánz- vagy gorillaféle lehet. Korovikov azonban a leírások alapján úgy véli, hogy az Australopithecusra hasonlít, tehát arra az emberszabású majomra, amelynek megkövült csontmaradványait Dél-Afrikában találták meg. Még az is elképzelhető, hogy a neander-völgyi ember egyik válfajáról van szó. Emelett szól az a tény is, hogy két lábon jár, ami még a legfejlettebb majmokra sem jellemző. Európában még szakadék tátong a neander-völgyi és a modern ember közt, de Ausztráliában állítólag a neander-völgyi fokon álló ősemberek némely vonása meglehetősen határozottan fellelhető a később élő népeken.