Egyrészt tartottunk egy kis tereprendezést, felszámoltuk a hadiszállásukat a "bokrokban". Ezek a bokrok elnyílt egynyári növények voltak, így már éppen ideje volt kinyesni. Másfelől picit felstuccoltam a többi bokrot (ennek is ideje volt már), most a kutya remekül belátja a területet. Igaz, a kutya játszásiból megy oda más állatokhoz, csak ezt a cicák nem sejtik. Másfelől míg kinn voltam, újra megérkeztek a látogatók (egy vörös és egy fekete macska, külön-külön jöttek), s pont kinn volt apám slagja, így mikor ki-ki közel ért, egy vízsugárral célbavettem őket. (A slag erős, a kert hosszú; persze nem őket céloztam, hanem föléjük, így nem a sugár erősségéből kaptak, hanem a vízből, abból viszont rendesen.) Én bízom benne, hogy a macskák okos, tanulékony emlősök, s megjegyzik, hogy itt nem jó nekik. Egyébként azóta nem láttam őket, pedig ilyenkor reggel már itt grasszáltak mindig.