Hogy ki minek rabja az szerencsére nem azokól függ, akik azt rá fogják.

A világeszmék és nagy vallások gondolkodás korlátozó szerepét ismét megpróbálom megvilágítani.

Az ember a környezet meg nem értése során, folyamatosan összeütközésbe kerül vele, amelyből konfliktus és harc származik. Ha ebben a harcban a környezet befolyása túl erős, akkor az összeütközés heves szenvedésének kikerülése végett már kiépített korlátozó hatalmak segítségét kezdi keresni, vagy maga is részt vesz annak kiépítésében. Ezek a korlátozások amelyeket aztán igazságosságnak, erkölcsösségnek vagy vallásosságnak nevezünk, mindenkire nézve érvényesíteni törekszünk, megerősítésükhöz pedig tekintélyeket, papokat, mestereket választunk, akik aztán szakértő módon járulnak hozzá eme falak lebonthatatlanságához. Ilyenkor a cél már nem az, hogy a csatlakozó követők gondolkodjanak, hanem az, hogy ne gondolkodjanak, és ellenvetés nélkül fogadják el azokat a szabályokat, előírásokat és hitelveket, amiket ezek a szakértők alapos munkával kidolgoztak tanaikban, misztikumukban vagy szakértői nyilatkozataikban.

Ha visszagondolunk ezek a korlátozások pontosan nem a környezet megértéséből, hanem annak elkerüléséből származnak, tehát valódi megoldást egyébként sem nyújthatnak, ezért csak a gondolkodás korlátozásait eredményezik. Mivel ezekből a szakértőkkel, papokkal, mesterekkel legyártott elméletek képtelenek az ember életére valódi megoldást nyújtani, azoknak csak további terhek bevállalását kezdik jelenteni. Így aztán a körforgás kezdődik elölről, a következő generáció számára ismét egy túl erős környezetet gyártunk, hogy abból csak kimenekülve próbáljon meg azon az úton járni, amelyet ezek az általunk teremtett korlátozások eleve sé előre megszabtak.

Mert mindenkinek a valódi megoldást csakis saját helyzetének és környezetének megértése hozhatja, amely pedig a megismerés és tapasztalás vállalásával válik egyedül járhatóvá. Ha a jelentkező összeütközést nem megérteni törekszünk, hogy döntésünk valódi megoldáshoz vezessen, akkor a környezet befolyásoló hatalma alkalmazkodásra és állandó igazodásra fogja kényszeríteni a konfliktust szüntelenül elkerülő egyént.